Tarlós István olyan nagy kilengésekkel beszél a dugódíjról, hogy „nézni is tereh”, nemhogy hallgatni. Hol azt állítja teljes meggyőződéssel, hogy be kell vezetni, mert Brüsszel miatt nem tehetünk másként, elvégre ki fizetné vissza a sokmilliárdos büntetést, netán a 4-es metróhoz kapott uniós támogatás teljes 180 milliárdját. Máskor azt mondja hasonló hévvel a főpolgármester, hogy a bevezetés lehetetlenség, hiszen hiányzik hozzá minden feltétel, ezért a szerződés e pontját újra kell tárgyalni.
De nem csak a szavak csapódnak faltól falig. Tarlós már két éve kidolgoztatta a dugódíj bevezetésének terveit. Felhatalmazást is kért a végrehajtására, de leszavazta a „saját” parlamentje, sőt a két helyettese is. Az útdíj legalább annyira kapkodó és irracionális, mint a dugódíj lesz. Mert a fővárosiak nem ússzák meg a dugódíjat. Erről Tarlós már három évvel ezelőtt biztosította Budapestet. S közben gyökérkefével mosta kezeit, mondván ezt Demszkyék ajánlották fel Brüsszelnek. Csak a történelmi hűség kedvéért rögzítjük, hogy erről sok évvel ezelőtt is beszámoltunk és azóta sem titkoljuk.
A dugódíj azonban soha nem a Népszabadságról, sőt már régóta nem is Demszkyről szól. De még csak nem is a 4-es metróról. Sokkal inkább a fővárosi közösségi közlekedés finanszírozásáról. Így lassan fontosabbá válik a Fidesz-kormánynak és Tarlósnak, mint az uniónak. A BKV működtetésére a rendszerváltás óta nincs recept. Demszkyék a legkönnyebb kerülőutat választották: hitelből fedezték a működési hiányt. Nem mentség, de akkor még úgy tűnt, hogy a főváros jelentős bevételei fenntarthatóvá teszik a rendszert. Ám Budapest 2010 óta súlyos ökölből egyre gyorsuló metamorfózissal alakul át szép színes lufivá.
