galéria megtekintése

Dr. Szájmon operációinak vége

Az írás a Népszabadság
2015. 04. 13. számában
jelent meg.

Benda László
Népszabadság

Furcsa volt látni, amint tekintélyes tanárnők kezet csókolnak a magyar dokinak. Mindez a kambodzsai Kompong Kantuotban történt. A mélyen meghajló hölgyek ugyanis valaha a halálból tértek vissza az életbe: a tomboló vörös khmer-éra gyermektúlélői voltak. Bujkálásból, dzsungelekből kerültek elő, amikor az 1980-as évek legelején, a kíméletlen Pol Pot-rendszer után, a magyar építők napvilágra varázsolták az árvaházat.

Aztán évtizedekkel később, a valaha itt szolgált magyar doktor, Simon László botlott régi ismerősökbe. Árvákból lett tanárokba, akiknek megszépítette emlékezetét a találkozás. Ő már keveseket ismert, de őt mindenki ismerte. Fontos volt, hogy a magyar épületegyüttesből később ne legyen se kaszárnya, se katonaiskola. Segítse a rászoruló kambodzsaiakat. Az építkezésben tetterősen részt vevő doki mindvégig rajta tartotta a szemét a ma már kollégiumon.

Mert ő – maradt. Megnősült, felesége családját istápolta,mindmáig.Kambodzsa lett a második hazája, operációs területe, vagy három évtizeden át. Előbb svájci „segélyműtétekben” vett részt, aztán az UNESCO megbízásából országos felmérést készített a rászoruló gyermekekről. De ezzel sem érte be. Eltökélte, hogy nemcsak a beteg kisdedeket, hanem az egész ország egészségügyét próbálja talpra állítani. És doktor Szájmon – mert csak így emlegették –, ha kellett, nemzetközi konferenciákon „kalapozott” műszerért, ösztöndíjakért.

 

2001-ben egy tokiói tanácskozáson nemes egyszerűséggel „kórházkirálynak” titulálták. Új hazájában pedig a kambodzsai gyermekgyógyászat atyjaként tisztelték. „Koromnál fogva lehetnék akár az is” – mondta szende mosollyal, de ő inkább a „hercegek” kinevelésével foglalatoskodott. Amikor ideérkezett, mindössze kettő diplomás orvost talált Kambodzsában. A szélsőséges vörös khmerek kiirtották az értelmiséget. Azóta egész sebésznemzedékek kerültek ki a keze alól. Bármikor hívták, rohant, hogy asszisztáljon orvos tanítványai műtétjeinél.

Tény, hogy Kambodzsában ma is vagy egymillió gyermeket zsákmányolnak ki. Korántsem mindegy, ki mit tud, mennyit ér a szakértelme. És a dokitól nem múló segélyt, valami hirtelen elfogyaszthatót kaptak, hanem maradandót. Az egykori „magyar” árvaházban, majd a 10 év alatt létrehozott, sőt főleg általa tervezett, legkorszerűbb phnompeni gyermekkórházban – remélhetően sokáig és jól hasznosítható – magyaros szaktudást. Élő bizonysága lett a régi tételnek: ne halat adj az éhezőnek, hanem tanítsd meg halászni!

Kambodzsában a legmagasabb kormánykitüntetéssel honorálták Simon doktor kitartó ténykedését. „Ezt is megcsináltam” – mondta egy homo ludens nyugalmával, mielőtt khmer feleségével, Soline-nal nemrég visszaköltözött Budapestre. Bevégeztetett, sikert sikerre halmozott a Nagy Operáció. De idehaza, az ő műtétje már nem. Ezreket segített, rajta már nem segíthettek. Simon László, 75 esztendősen, örökre elment.

Szikár férfi volt. És Nagy Ember. Ha egykori kis khmer istápoltjai meghallanák a hírt, képzeletben még egyszer kezet csókolnának neki. Viszlát, krú paet – vagyis doki bácsi –, mormolnák. Füstölőt gyújtanának, akár (be)fogadott családja, kint szolgált magyar kollégái, barátai.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.