galéria megtekintése

Diplomáciai csárdás

Az írás a Népszabadság
2014. 11. 26. számában
jelent meg.


Miklós Gábor
Népszabadság

Magyarország miniszterelnöke sok országba eljut mostanában. Németország, Litvánia, Dél-Korea gyors egymásutánban. Alkalom ez, hogy Orbán kifejtse geopolitikai nézeteit. Külpolitikai doktrínája jelenleg a következőképpen szól. 1. Szeretjük a NATO-t. Ezért nem igaz – mondja –, hogy ne lennénk jó szövetségesei az USA-nak.

Előbb-utóbb eleget is teszünk katonai vállalásainknak, és addig is részt veszünk a szövetség rendezvényein. Miközben az Egyesült Államokat a magyar állapotokkal szemben ellenséges hatalomnak tüntetjük fel házi médiánkban, baráti körben vagy civil szócsöveinken keresztül. Az USA ebben a megközelítésben kizsákmányolja, sőt fenyegeti a magyarokat. Mások közt Soros Györgyön keresztül ránk kényszeríti liberális normáit.

Az amerikai korrupciós vád is csak Sorost és a hazai idegenszívűeket szolgálja – állítják. Az amerikaiak ezek szerint barátok és szövetségesek, miközben a magyar stratégiai érdek ellenségei, mert támadják az orosz kapcsolatokat (Déli áramlat, paksi bővítés stb.). Mi viszont – állította legutóbb Orbán – kiállunk Ukrajna függetlenségéért, mert szükségünk van egy pufferállamra, hogy ne legyünk határosak Oroszországgal.

 

Hogy ez a kompállam most Európába tartana, arról nem szól, mert akkor Vlagyimir Putyin összevonná a szemöldökét. (Nem is értem, miért kell ütközőállam, ha Putyin ennyire jó partner?) 2. Nem szeretjük továbbra sem az EU-t. Az „EU-projekt elakadt”, mondta a német családi vállalkozóknak. A németeknek egészen más a tapasztalatuk. Orbán viszont olyan EU-t szeretne, amely folyósítja a támogatásokat, de nem szól bele a pénz elköltésébe.

Viszont tiszteli az „erős vezető” szuverén jogait a belpolitika, a demokratikus jogok, a nyilvánosság alakításában, valamint a pénzek szabad szétosztásában rokonai és üzletfelei között. Az energiafüggetlenség az orbáni vízió szerint megteremthető úgy, hogy egyedül az orosz energiaszállításokra alapozzák. Ez szünteti meg a versenyhátrányt – állítja. (Globális versenyhátrányban egyébként az oroszok vannak, akik óriási tudományos-műszaki kapacitásukat, nagy energiabevételeiket képtelenek innovatív gazdasági erővé alakítani. Épp az illiberális rendszer uralma miatt.)

Orbán azért rakatta a külgazdasági jelzőt a külügyi elé, mert el akarta hitetni, hogy a kufárkodás fontosabb, mint amilyen az ország demokratikus és szolidáris külpolitikája lenne. Diktátorokkal, despotákkal köt rövid távú üzleteket. Orbán Viktor a világban rossz hírünket kelti. Nemcsak az USA-val rontotta meg a kapcsolatokat, de az európai szövetségesek jó részével is.

A visegrádiak között is elszigetelődtünk, Lengyelországban már a jobboldali nacionalisták is elfordultak tőle, mert muszkavezetőt látnak korábbi bálványukban. Orbánnak nem tetszik az EU-projekt, mert korlátozza önkényes politikáját. Külpolitikai csárdást jár, ám ez nem pávatánc, hanem hasztalan toporgás. Kívülről nevetséges, belülről tragikus.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.