galéria megtekintése

Despotahiba

Az írás a Népszabadság
2015. 06. 09. számában
jelent meg.


Miklós Gábor
Népszabadság

A hazai internet felbolydult a török kormánypárt relatív vereségének hírére. A kommentezők viccelődnek az illiberális mintaállam mintavezetőjének kárára. Érkezik az Orient Expressz – olvastam. Nem csak Magyarországon vetik össze a török kormánypártot és vezérét a hazai kormányzó erővel és Orbán Viktorral. Recep Tayyip Erdoganban is populista politikust látnak, aki könnyű kézzel kezeli a demokráciát, játszik tradicionalista, vallási húrokon, használja a nagyhatalmi múltat. A vasárnapi választáson azonban legkevesebb időszakos kudarcot vallott Erdogannak azon terve, hogy az országot elnöki köztársasággá tegye, alkotmányreformmal tovább csökkentse a hatalomtól független testületek, szervezetek ellenőrző, kiegyensúlyozó szerepét.

Erdogan pártja tizenhárom éve hatalmon van. Kezdetben pártjában együtt voltak a „mérsékelt” politikai iszlám hívei és a liberális demokraták is. Összefogta őket a törekvés, hogy felszámolják a hadsereg, a régi elit hatalmi monopóliumát. A párt felgyorsította a gazdasági fejlődést, bevonta az anatóliai vallásos középrétegeket is a hatalom és az üzleti siker köreibe. Erdogan évei alatt megháromszorozódott az átlag török jövedelme, megszűnt az infláció, özönlött az országba a külföldi tőke.

Sokáig jól mentek a dolgok a külpolitikában is. Amikor kitört az „arab tavasz”, sokan mondták (Erdogan is elhitte), hogy a török állapotok modellként szolgálhatnak majd a despotikus uralmat levető muzulmán világban, az araboknak. Ez nem jött be, sőt Törökország reputációja romlott a térségben. De ugyanez igaz az EU-val való viszonyra is. Ennek oka az unióban is kereshető. A török belépési folyamat gyorsítását olyan tagállamok sürgetik, amelyek lazább uniót akarnak (például Nagy-Britannia). Azon államok, ahol népes török, muzulmán kisebbségek élnek (Németország, Ausztria, Franciaország), élesen ellenzik a belépést.

 

Erdogan mára gyakorlatilag hadban áll a népesség szekularizált felével. Ezt jelezte a „Gezi parki lázadás”, amikor egy városvédelmi környezetvédelmi ügy százezreket vitt ki az utcára. Az elnök elkezdte a békefolyamatot a kurdokkal, de megállt félúton. Súlyosan összekülönbözött a független sajtóval és a nemzetközi médiával. Erdogan függetlenségi háborúkat folytat folyamatosan volt szövetségese, Fethullah Gülen muzulmán hittudós ellen, aki globális oktatási és üzleti hálózatot épített ki. Gülen és hálózata sokáig segítette Erdogant, de a viszony megromlott, s a gülenisták leplezték le a kormánypárt (és az akkori kormányfőhöz közel álló személyek) korrupciós üzelmeit. A török kormánypárt AK pártnak nevezi magát. Ez az Igazság és Fejlődés szavakat jelzi, de azt is, hogy „fehér”. Tehát tiszta. Ezt mind kevesebben hitték el.

Erdogan mindezzel együtt még nagyon népszerű hazájában. Érzi tömegeit, kitalálja törekvéseiket. Kudarcot vallott, de aligha adja fel. A változások lehetségesek vezérelvű féldemokratikus rendszerekben is. Ha a despota sok hibát követ el, s az ellenzéke nem adja fel a küzdelmeket.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.