Múlt héten csúnyán lemaradtam Gérard Depardieu sajtótájékoztatójáról, amelyet a szegedi Novotel Hotelben tartottak. Az eseményről száz sort kellett írnom, de elnéztem a dátumot. Akkor tudtam meg, hogy a tájékoztató csütörtökön volt, amikor pénteken délután Debrecenből Szegedre értem. Röpke három óra volt az út kánikulában, s Derecskén még meg is büntettek gyorshajtásért.
Kétségbe voltam esve. Egy világsztár lép föl a nagyotmondó Háry Jánosban, erre föl egy újságíró lemarad a sajtótájékoztatójáról! Micsoda blamázs! Elkeseredésemben megkerestem a hotelben a francia stábot a lakosztálya előtt, kértem, adjanak időpontot a találkozásra, de azt mondták, Depardieu úr nem ér rá. Uramisten, engem emiatt kirúgnak, elveszítem a munkám, családom éhen hal, ráadásul lapom olvasói sem fogják megtudni, hogy Depardieu úr miért vállalt mellékszerepet a nagyotmondó Háry János mellett. Így könyörögtem.
De a franciákat ez nem érdekelte, azzal érveltek, hogy Depardieu úr pihen. Ideges lettem, s ordítottam: ha lepihent, ha nem, nekem beszélnem kell vele! Azonnal! Mire nyílt az ajtó, kirontott Depardieu, s azt üvöltötte, hogy ne zajongjunk, aludni akar. A stábja riadtan nézett. Egy nő azt hebegte, hogy ez az újságíró – s rám mutatott – nem érti, hogy Depardieu úrral nem lehet beszélni. Mire keményen odavágtam Depardieu úrnak, hogy dehogy akarok én ővele beszélni! Mit érdekel ő engem?! Én azért jöttem Szegedre, hogy sült keszeget egyek. Fura csönd lett erre.
