Ha valaki ma ezen értetlenkedne, netán fölháborodna, annak csak azt tudom mondani: akkor, 1988 nyarán még senki sem gondolta, hogy másfél év múlva Magyarországon teljes rendszerváltozás lesz. Bihari Mihály demokrácia-csomagterve azonban – így utólag pláne határozottan állíthatom – alkotmányos eszközökkel alapozta meg a Kádár-rendszer meghaladását, s egy többpárti, parlamentáris demokrácia kialakítását.
Merthogy a csomagterv része volt egy alkotmányos berendezkedés valamennyi meghatározó törvénye, azaz a köztársasági elnöki jogintézmény, az Alkotmánybíróság és közigazgatási bíróságok felállítása, szakszervezeti és sztrájktörvény, egyesülési és gyülekezési törvény elkészítése, az állampolgári kezdeményezésekről és a népszavazásról szóló törvény elkészítése, a sajtótörvény módosítása, az állampolgári szóvivő intézményének létrehozása, tanácsrendszer helyett az önkormányzatiság érvényre juttatása, s mindezekre támaszkodva az új alkotmány előkészítése.
Bihari Mihály konkrét törvénytervezetet is megfogalmazott a köztársasági elnök intézményéről, valamint az új alkotmány „Alapelvek és alapvető rendelkezések” című fejezetéről. Mivel képviselőként elég szoros kapcsolatom volt az ELTE ÁJK Bihari Mihály vezette politológia tanszékével, természetes volt, hogy ezeket a tervezeteket „fazonosítva” a parlament elé viszem. Az előterjesztéshez akciófrakciót hoztam létre, azaz sikerült megnyernem még tizennégy képviselőtársamat, s így nyújtottam be a demokrácia-csomagtervet a nyári ülésszak június 29-i ülésnapja előtt.
Az elnök akkor Sarlós István volt, aki a csomagtervet nem tette hivatalossá, nem kapott irományszámot, nem küldték tovább automatikusan az illetékes bizottsághoz tárgyalásra. Így magam juttattam el a tervezetet a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsághoz. Ott lett is róla vita, de a konklúzió az volt, hogy ugye „éppen most kaptuk kézhez...” Így azután nem is lehetett napirendi pont. A június 29-i ülésnapon ugyanakkor napirendi pont volt a „Személyi javaslatok tárgyalása”.
Parlamenti tisztségviselők s kormánytagok személye változott. Távozott Sarlós István, az Országgyűlés elnöke, helyébe – az általam elindított vita alapján ugyan kissé nyögvenyelősen – Stadinger Istvánt választották meg képviselőtársaim. És ezen az ülésen választottuk meg a kormány tagjává, államminiszterré Pozsgay Imrét. (Aki egyébként ismerte, hiszen megkapta Bihari Mihálytól a demokrácia-csomagtervet.)
Az ülésnapon szóvá tettem s nehezményeztem, hogy a 15 képviselő indítványát a parlament – s vélhetőleg a párt – vezetése negligálta, ám az új államminiszter ígéretet tett arra, hogy a következő ülésszakon azt a Ház elé hozza. Ez meg is történt. 1988. november 24-én napirendi pontként szerepelt „A politikai intézményrendszer korszerűsítését célzó munkálatokról, valamint az ahhoz kapcsolódó törvényjavaslatok és intézkedések ütemtervéről szóló tájékoztató” megtárgyalása.
Pozsgay Imre államminiszter az expozéját így kezdte: „Kedves Képviselőtársaim! A 27. ülésszakon több képviselő indítványára az Országgyűlés úgy határozott, hogy tájékoztatót kér a kormánytól a politikai intézményrendszer átalakításának terveiről, törvény-előkészítő munkájáról. Ennek a határozatnak szeretnénk megfelelni...” (Az írásom elején idézett felszólalás ezen a vitán hangzott el tőlem. Én voltam a demokrácia-csomagterv – Bihari Mihály – parlamenti hangja.)
A fentieket azért vagyok bátor közreadni így, majd három évtizeddel később, mert Pozsgay Imre az elmúlt években a vele készült interjúkban kissé árnyalatlan kijelentéseket tett a demokrácia-csomagtervet illetően. Én pedig úgy gondoltam – a régi pártzsargonnal élve –, tegyük helyére a dolgokat, elvtársak. Pozsgay Imre így fogalmaz: „1988 novemberében terjesztettem elő a demokrácia-csomagtervemet.” (Magyar Hírlap, 2014. június 13.) Meg így: „Előterjesztettük a Németh Miklós vezette kormány november 24-i megalakulására az úgynevezett demokrácia-csomagtervet, amely az egyesülési, a gyülekezési és a sztájkjog helyreállítását egyaránt tartalmazta... A tervtől az Országgyűlés mindjárt megrettent, úgyhogy a kidolgozását rám bízta.” (Magyar Nemzet, 2013. november 26.) Ami azt illeti, legalább 15 képviselő annyira nem rettent meg, hogy jóval Pozsgay előtt beterjesztette azt a csomagtervet. Ami pedig a birtokos viszonyt illeti: elismertem és elismerem – hisz közelről láttam – Pozsgay Imre meghatározó szerepét a rendszerváltozásban. Ám az annak alkotmányos alapkövét letevő demokrácia-csomagterv számomra Bihari Mihállyal egyenlő.
A szerző volt országgyűlési képviselő
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
