galéria megtekintése

Délibáb

Az írás a Népszabadság
2014. 06. 02. számában
jelent meg.


Tanács István
Népszabadság

Szoktuk döngetni a mellünket, hogy így meg úgy a magyar szürkeállomány, hány magyar (származású) ember kapott már Nobel-díjat. De ez csak az egyik része az igazságnak. Szent-Györgyi Albert volt az egyetlen, aki Magyarországon végzett kutatásokért kapta a Nobel-díjat, és ide hozta haza – bár néhány év múlva ő is kénytelen volt külföldre távozni a díjával együtt. A Szegedi Tudományegyetem a mai napig sütkérezik Szent-Györgyi Nobel-díjának fényében.

1937 óta sok víz lefolyt a Tiszán, kéne már egy újabb Nobel-díj magyar – a szegediek szerint szegedi – tudósnak.

Botka polgármester és Ujhelyi EP-képviselő azzal szokott kampányolni, hogy a szocialista kormányok és a baloldali városvezetés áldásos működése következtében 300 milliárd forint európai uniós támogatást szereztek Szegednek. A Fidesz politikusai meg azzal dicsekszenek, hogy ezt a tömérdek pénzt – amelynek nagy részét klinkertéglás terekbe, homlokzatfestékbe, villamossínekbe, drága új épületekbe és műszerekbe fektették, miközben kisvállalkozók mentek tönkre vagy pereskednek helyi oligarchák becsődölt cégének romjai körül – a Fidesztől kapta a város.

 

Ami részben igaz, mert bár nem tőlük kapta, de 2010 óta kétségkívül elvehették volna. 2012-ben rendeztek egy nagy Szent-Györgyi-konferenciát, amelyre kilenc Nobel-díjas tudós érkezett a városba.

A vendégek találkoztak középiskolásokkal, egyetemistákkal, meséltek arról, hogyan lettek ők sikeresek. Egyáltalán: hogyan lehet sikeresnek lenni. Kellenek hozzá tehetséges diákok – a középiskola közepén ezzel még nincs probléma. Kellenek befutott mentorok, akik nem kevés időt szánnak arra, hogy külön foglalkozzanak ezekkel a fiatalokkal.

Kellenek laborok, berendezések, járulékos költségek – ha kapnak jó kutatási programot, arra ne fogyjon el menet közben a pénz. Kell pénz némi ösztöndíjra – ne azzal fusson neki egy tinédzser a tudományos pályának, hogy életszínvonala csak kicsit lesz magasabb a hajléktalanokénál. Erre normális körülmények között biztosít pénzt az állam a felsőoktatáson, az akadémiai kutatóhelyeken keresztül, kínál lehetőséget az ipar. Másutt.

Szegeden a Nobel-díjasok látogatása után föllelkesedtek, létrehoztak egy alapítványt, és megalakították a Szegedi Tudós Akadémia nevű tehetséggondozó programot – ingyen dolgoznak benne a mentorok, önzetlenül támogatják a Nobel-díjas tudósok.

A recept világos: sok ifjú tehetségbe kellene kellő összeget befektetni, hogy mondjuk 100 évvel Szent-Györgyi sikere után megszülessen belőle egy újabb magyar Nobel-díj. De ez csak délibáb, ameddig az alapítvány fuldoklik a pénzhiánytól. Kínkeserves ilyen célra gyűjteni.

Tisztelet a kivételnek, tojik rájuk gyógyszergyár, vegyszergyár, magánszféra, közszféra. Pedig egyelőre mindössze évi 10-20 millió forintot kellene összekalapolni – egy kisebb szökőkút, egy zsírosabb tanácsadói szerződés vagy egy városi terepjáró árát.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.