Beszédes számok következnek. A Bajnokok Ligájában köztudomásúlag végig betliztünk, miközben az ukránok 6, a horvátok 3, a románok szintén 3, az osztrákok és a szlovénok 1-1 részvételt jegyezhettek. A második számú küzdelemsorozatban, az Európa Ligában megtört a jég! Volt egy képviselőnk (Videoton, 2012/13). Miközben Ukrajnának 12, Ausztriának 8, Romániának 7, Horvátországnak 4, Szerbiának és Szlovéniának 3-3, Szlovákiának 2 csoportkörös megmérettetés jutott.
Meneküljünk a sokat emlegetett utánpótlás-neveléshez! Annál is inkább, mert ha az utóbbi időszakban bármelyik magyar futballvezetőtől, szakembertől megkérdezték, hogy mit ebédelt, azonnal az utánpótlás-nevelés fontosságáról kezdett értekezni. Jelentem, itt sem szívderítő a helyzet. Az U20-as világbajnokságokon, valamint az U17-es és 19-es Európa-bajnokságokon az összesített „előfordulási mutatók” a következők: Szerbia 6, Horvátország és Ausztria 5-5, Ukrajna 4, Románia, Szlovénia és Magyarország 2-2, Szlovákia 1. (Megjegyzendő, hogy Románia, Szerbia és Magyarország 1-1 alkalommal rendezőként, selejtezők nélkül lehetett résztvevő.)
Elkerülhetetlen, hogy a felnőtt válogatott bizonyítványát is kinyissuk. Nézzük a rubrikákat az elmúlt negyedszázad világbajnoki és Európa-bajnoki szerepléseiről. A statisztika ezúttal is az összesített adatokat tartalmazza. Nekünk egyetlen alkalommal sem sikerült fellépnünk a a világ- és Európa-bajnokságok egyre többszereplős, mind tágasabb színpadán. Miközben a szomszédok sikeresen „castingoltak”. Horvátország 8, Románia 6, Jugoszlávia–Szerbia (és Montenegró) 5, Szlovénia és Ausztria 3-3, (Cseh)Szlovákia 2, Ukrajna 1 alkalommal mutathatta meg magát.
Utolsó mentsvárként felhozható, hogy most talán kijutunk a 2016-os Eb-re, amivel sokak fátylat szeretnének borítani a három évtizedes mélyrepülésre. Ne áltassuk magunkat! Az esetleges kvalifikációt elsősorban annak köszönhetjük, hogy – némi túlzással – minden második benevezett csapat zöld lámpát kapott Franciaországba.
Logikusnak tűnik az is, hogy felidézzük a tőlünk, illetve a szomszédoktól az európai topligák élcsapataiba került játékosok számát. Magyarországról senkit, ismétlem, senkit nem tudunk említeni negyedszázad távlatából sem. Az összehasonlításban érintett országokból a csúcsbajnokságok elit együtteseibe szerződtetett labdarúgók listáját terjedelmi okok miatt mellőzöm.
Megállapíthatjuk tehát, hogy a szomszédok kertjei valóban jóval zöldebbek. Nálunk legfeljebb a kerítés és a körítés próbálja a látszatot fenntartani.
Vajon mi lehet az oka a magyar labdarúgás agonizálásának? Miként lehetséges, hogy tőlünk 200-300 kilométerre megyeget a dolog, itt pedig kudarc kudarcra halmozódik? Pénztelenségre, elégtelen infrastruktúrára, politikai-kormányzati nemtörődömségre, projekthiányra, súlytalan szövetségi vezetésre hivatkozni már nem lehet. Sántítana is a magyarázat, hisz a nálunk összehasonlíthatatlanul sikeresebb szomszédok, főleg a déli országok mostohább körülmények között érnek el eredményeket.
Véleményem szerint az okokat főleg a szakmai hiányosságokban kell keresni. Ezek már a tehetségesnek tűnő gyerekek felkészítésében is tetten érhetők. Ennek eredője pedig a gyenge hatásfokú, alacsony követelményszintű edzőképzés. Okleveles, licences szakembereink, tisztelet az elenyésző számú kivételnek –a hallottakat, a vizsgán felmondottakat negligálva, mi jobban tudjuk a tutit felkiáltással –, az idejétmúlt magyar gyakorlatot követik, és képzetlen játékosokkal a múlt futballját klónozzák.
A másik ok a langyos víz, amelyben olyan komfortosan érzi magát az önmagát profinak vélő hazai élvonal. Ha nem is az eget veri, de azért előbb-utóbb megérkezik a számlára a juttatás, a pár ezer néző előtt zajló „rangadókat” közvetíti a televízió, kolumnákat töltenek meg a sportlapokban a róluk szóló belterjes információk. Az elegáns, kényelmes vegetálást mindössze az a fránya nemzetközi eredménytelenség zavarja.
A szerző labdarúgó-szakedző, az Országos Sporthivatal volt elnöke
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
