galéria megtekintése

Darth Vader éneke

3 komment


Kácsor Zsolt

A kicsi Sanyi tizenkét éves, de néha még mindig Jedi-lovag akar lenni. Még iskolás sem volt, amikor a Star Wars-sorozatot először megnézte az apjával, és azóta úgymond „rajongó". Az apja is az volt, aki szintén Sanyi, ezért hívják kicsi Sanyit kicsi Sanyinak, az apját meg nagy Sanyinak. Így különböztetik meg őket. A nagy Sanyi azelőtt sokszor elmondta kicsi Sanyinak, hogy éppen a születése évében, 2003-ban járt Magyarországon Darth Vader.

És ő, mármint nagy Sanyi, személyesen látta Darth Vadert Salgótarjánban, ahol a sötét nagyúr elénekelt egy szomorú dalt a József Attila Művelődési Központ színpadán. Nagy Sanyi titokzatos jelet vélt fölfedezni abban az egyezésben, hogy gyerekkori bálványát pár nappal ezelőtt láthatta a saját szemével, hogy a kicsi Sanyi világra jött. E sejtését egyszer megosztotta kicsi Sanyival is, amitől a gyereknek fénybe borult a szeme.

Kicsi Sanyi még soha nem járt Salgótarjánban, de amióta az apjától megtudta, hogy maga Darth Vader is ellátogatott oda, az ismeretlen várost mesés, színes forgatagnak képzeli. Megfogadták az apjával, hogy egyszer elmennek Salgótarjánba, és megnézik maguknak azt a bizonyos színpadot. De ebből egyelőre nem lesz semmi, mert nagy Sanyi fél évvel ezelőtt elvesztette a munkáját, és azóta egyfolytában részeg. A hetedik emeleten laknak egy tízemeletes panelban, és amikor nagy Sanyi részegen ordít, azt mindenki hallja. Keveset iszik, de hamar megárt neki. Egy-két tömény két-három sörrel, és már részeg. Kicsi Sanyi szégyelli az apját, de nem írhatja ki a lépcsőházban, az apja igazából csak kívülről rossz, belülről azonban jó. Legalábbis eddig az volt. De kirúgták az üzemből leépítés miatt, és el kellett mennie utcát seperni, különben nem kapott volna támogatást, és ezt annyira szégyelli, hogy iszik.

 

Újabban kicsi Sanyi anyjára sem lehet ráismerni. Két éve egy nagyáruházban dolgozik pénztárosként, és most már minden este azt mondja, hogy ez a nap volt ott az utolsó, nem bírja tovább. De másnap reggel ötkor felkel, buszra ül, bemegy a nagyáruházba és „nyel". Ez a szavajárása arra, amit ott művelnek vele. Le kell nyelni mindent, különben kirúgnak, és nem lesz mit enni. Ezt kiabálja, mert most már ő is mindennap kiabál.

S újabban tényleg üres néha a hűtő. Régen mindig volt benne felvágott, néhány tojás, virsli, Trappista, akadt a spájzban kenyér és száraztészta. De egyik reggel, amikor kicsi Sanyi rohant a hűtőhöz, hogy egyen valamit iskola előtt, nem volt a hűtőben semmi. Azt hitte, rosszul lát. Ilyesmi még soha az életben nem fordult elő. Nagyon éhes volt, és amikor az apja kibotorkált a szobából másnaposan, kicsi Sanyi ráordított, hogy „nincs itthon kaja".

– Nincs itthon kaja? Nincs? Én vagyok az oka? Én tehetek róla? A kurva anyádat! – ezt ordította nagy Sanyi magánkívüli állapotban, és ezt meghallotta az egész emelet, a lépcsőház, a város, tán az egész galaxis.

Aznap este kicsi Sanyi a párnába fúrta a fejét, hogy ne hallja az apját. Ökölbe szorult a keze, s az dübörgött benne, hogy megöli. Megöli egyetlen suhintással. Pedig nagy Sanyi csak kívülről rossz, belülről azonban jó. Legalábbis akkor még jó volt, amikor a fia született, és a sötét nagyúr elénekelte neki azt a szomorú dalt a József Attila Művelődési Központ színpadán.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.