Sürgős fordulatra lenne szükség Brüsszelben és itthon is, mert már mindenkinek elege van a migránsokból, még ha nem is hozzánk akarnak jönni… Elege van a töketlen és farizeus európai vezetőkből, akik a hírszerzési jelentések alapján napra pontosan tudhatnák, hogy hány ezer ember vándorol országról országra, s hónapok óta nem tesznek semmiféle érdemi lépést a válság megoldására. Elege van a lassan Angie Mutti arcára fagyó willkommens-mosolyból, hogy még mindig nem hajlandó belátni: a befogadási felhívás súlyos hiba volt, s Gucci Árpád egy korsó sörért elmondta volna, hogy ebbe csak bele lehet bukni. Mindenkinek elege van a brüsszeli bürokratákból, akik álszent módon „európai értékekre”, „alapvető emberi jogokra” hivatkoznak, de nem tesznek semmilyen valóban hatékony lépést, illetve humán mézesmadzagot lengetve, lélekvesztő gumicsónakokba ösztönzik a szerencsétleneket csecsemőkkel, terhes anyákkal, idősekkel. Elege van az „objektív” világlapokból, amelyek hangulatkeltő cikkekkel, felborult csónakok, halott kisgyermekek, NATO-pengés kerítéseken átevickélő nők és kerekes székes öregemberek fotójával próbálják manipulálni olvasóikat.
S egyre inkább elegem van a migránsügy itthoni kezeléséből, abszolút túlsúlyából, amin az említett tanácsadó és a Pasa parki varázsló újdonász miniszter is csak jókat derül. Hiszen ügyesen elérték céljukat: erről szól a közbeszéd és nem a maffiaállam korrupcióiról, a sok tízmilliárd energiapénz tőről METszett lenyúlásáról, a haveri, minisztériumi Quaestor-összefonódásokról, a trafikbotrány utáni földár/t/verésekről, a Kárpát-medence géniusza faluja kisvasútjáról, kertvégi focistadionjának értelmetlen beruházásáról, és sajnos sokáig folytathatnám még. Elegem van a kormányzat migránskommunikációjának hazugságaiból, a milliárdos álkonzultációra hivatkozó újabb primitív reklámkampányból, de ugyanúgy a szerencsétlenkedő ellenzék koncepciótlan migránsnyilatkozataiból is. Korábbi kerítésnyiszáló bátorságából, a l’art pour l’art kritikákból, a kerítésügyben egyetlen reálellenzéki Hiller István kiközösítéséből. Az ellenzék kezd úgy viselkedni, mint az „elmútnyócév” idején a Fidesz: mindegy, mit tesz a kormány, zsigerből el kell utasítani! Az ellenzéki pártoknak a kerítésellenes huhogás helyett a hazánkból elmenekült lassan hatszázezer migránssal, a szakemberhiánnyal kellene foglalkoznia, mert számunkra ez a valódi probléma és nem a világ tűzfészkeiből menekülők egyébként valóban tragikus sorsa.
Kerítésügyben a kormánynak bizony részben igaza van. Nem mintha Európát akarná védeni a szerb vagy a horvát, esetleg nemsokára már a román zöldhatáron is, s nem is az elfogadhatatlan gyűlöletkeltő hazugságaiban, hanem abban, hogy csak az Európa határán felhúzott magas, átjárhatatlan és őrzött kerítés tudja megállítani a népvándorlást. Ahogy a dupla hatméteres szögesdrót kerítés sikeresen védi huszonkét éve a migránsoktól és csempészektől a marokkói spanyol exklávékat: Ceutát és Melillát, vagy ahogy Calais-nál hasonló kerítéssel óvják a szigetországba agresszívan bejutni próbálkozóktól a Csalagutat.
