galéria megtekintése

Czibere a kötélen

Az írás a Népszabadság
2014. 07. 23. számában
jelent meg.


Révész Sándor
Népszabadság

Czibere Károly, az új szociális államtitkár biztos nem azért nyilatkozott a hétvégi interjúnkban ilyen sután, mert ennyi telik tőle. Nem, ebben az esetben a sutaság maga az üzenet.

2010 végén megbízták Cziberét, hogy dolgozza ki kollégáival a nemzeti szociálpolitikai koncepciót. Kidolgozták.

Sarokpontjai:mindenféle diszkrimináció leghatározottabb tilalma (beleértve a szexuális orientáció szerintit), a szegregáció, a gettósítás elleni kemény fellépés, az integráció elkötelezett támogatása, garantált létminimum, a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése, a juttatások normativitása, garantáltsága, kiszámíthatósága és növelése. A koncepcióban szépen leírták, milyen drámai kihívásokkal kell szembenézni, s hogy „a szociálpolitika szerepe éppen gazdasági visszaesések idején erősödik meg: kiegyenlítő, támogató, ösztönző mechanizmusai jelentősen képesek fékezni a káros folyamatokat, segítenek a fellendülésben”.

 

A koncepciót a kormány félrerúgta, s tette az ellenkezőjét. Tudatosan és jelentősen növelte a jövedelmi különbségeket, a legszegényebbektől vette el és a legmódosabbaknak adta a legtöbbet, szinte minden garanciális elemet kivett a rendszerből, az integrációs programokat lerombolta, a szegregációt bátorította, a szexuális orientáció szerinti megkülönböztetést az alaptörvényben szentesítette, a garantált létminimumot kiátkozta.

Mindezek után Cziberét behívták a kormányba az ágazat felelősének. A kurzus lojális szakembere, aki hisz is abban, hogy a kormány általában jót akar, nem is hisz abban, ahogyan az ő szakterületén akarja, a kiválasztásában meglátja a módosítási szándékot és a cselekvési lehetőséget. Ehhez a szakmai s a (kormány)politikai hitelét is meg kellene őriznie, és a nyilvánosságtól sem zárkózhat el. Amivel a szakmai hitelét őrizheti, azzal a (kormány)politikai hitelét veszélyezteti, és fordítva. Mit tehet?

Lavírozhat.

A Kádár-korszakban ez a lavírozás a szakértelmiség mindennapos életgyakorlata volt. De akkor ez könnyebben ment, mert a sajtónak is lojálisnak kellett lennie, tehát lavírozásbarát kérdések támogatták a lavírozókat a lavírozásban. Most viszont már (még?) más a helyzet.

Ónody-Molnár Dóra szépen, következetesen szembesíti az államtitkárt mindazzal, amit a kormánya az ő koncepciójával ellentétesen tett. Mit mondhat? Az ő koncepcióját nem félretolták, csak különböző strukturális reformok miatt el-, a helyzet nem romlik annyira, mintha sokkal jobban romlana, tud ő olyan mutatókat is, amelyek nem olyan csúnyák, a KSH módszereivel nincs minden rendben, a nyíregyházi iskolai szegregációt úgy is lehet értelmezni, hogy nem feltétlenül az, s ő a főnökéhez tartva magát egyelőre úgy értelmezi...

És így tovább. Csupa ügyes-okos sutaság-butaság: látod, kedves szakma, tudom én, hogy úgy van, ahogy a Dóra mondja, csak annyit vetek ellene, amennyit az én pozíciómban muszáj; látod kedves Orbán/Balog én megpróbálom cáfolni és elkenni, amit lehet, de csak ennyire lehet, mert sajnos tényleg úgy van. Ugye csinálhatom kicsit másképp?

Sokan billegtek már így a kötelükön, míg le nem pottyantak, és be nem verték a fejüket.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.