galéria megtekintése

Csurka szelleme

34 komment


Lakner Zoltán

Épületes hagyománya van a hazai tájakon a zártkörű beszédeknek. A 2006-os őszödi és a három évvel későbbi kötcsei szövegek jelentőségét lehetetlen túlbecsülni. Az egyik jelkép, a másik útjelző. 

Már csak ezért is indokolt, hogy kíváncsiság övezi Orbán Viktor idei kötcsei fellépésének részle­teit. Az eseményen részt vevő notabilitások kivonatos névsora és a menüsor kulisszatitkai mellett csupán néhány mondat erejéig nyerhetett betekintést a közvélemény abba, hogy mit mondott a miniszterelnök. A maga nemében egyedülálló kormánypárti oknyomozó portál feltárta, hogy

Orbán ostorozta a kommunistákat, a liberálisokat meg az európai vezetőket. Szigorú ítélete szerint a kiüresedett nihilista elit magához ragadta a zsűri szerepét: hiába van kisebbségben, mégis diktálni akar a többségnek és a nemzeteknek.

 

Orbán a nihilista zsűriről szóló gondolatot Csurka Istvántól vette. Mivel nem ismerhetjük a szövegösszefüggést, nem lehetünk biztosak abban, mekkora súlya volt e kitételnek a beszédben. Ám nehéz elképzelni, hogy a Pesti Srácoknak közlésre engedélyezett részletek közé csupán véletlenül került volna be a Csurka-idézet. Szóval Orbán Csurkát idézte, és azt akarta, hogy tudjunk róla.

A Fidesz 1992-ben elutasította Csurka Néhány gondolat című pamfletjét, de az ikertornyok elleni 2001-es merénylet utáni mondatait, amelyekben Csurka a megtámadott Amerikát bírálta, nem ítélte el. Innen datálódik Orbán tartósan negatív megítélése Washingtonban. 1998-ban a MIÉP megszavazta Orbán miniszterelnökségét a parlamentben. A MIÉP-delegáltak ellenzéki oldalon kerültek be az akkori médiakuratóriumokba, ahol a kormány törekvéseit támogatták. Csurka a 2002-es választások előtt koalíciós partnernek ajánlkozott, beígérte száz MIÉP-es képviselőjelölt visszaléptetését a Fidesz javára. Utolsó beszédében, 2012 januárjában, Csurka az Orbán melletti kiállásra biztatta híveit.

A kapcsolat egyoldalú maradt: Orbánnak sosem volt szüksége erre a szövetségre, csak a MIÉP szavazóira. Viszont Csurkával kölcsönösen a nemzeti erők részének tartották egymást, még ha politikájuk nem is egyezett. A nemzeti tábor határait mindketten úgy rajzolták meg, hogy abba a másik beletartozhasson.

„Nálunk gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a radikális jobboldal érveit (…) lesöprik az asztalról. Ezáltal a nemzetben gondolkodó emberek a szélsőségesek táborába vándorolnak. Érveiket komolyan kell megválaszolni, hogy világossá váljék: megoldások csak a mérsékeltektől várhatók, nem a radikálisoktól.” Ezek egy olyan miniszterelnök szavai 2001-ből, akiről sokan hitték – igaz, sokan meg nem –, hogy a jobboldali néppártok hagyományát követve kiszorítja a szuszt abból, aki tőle jobbra térfoglalással próbálkozik.

Ilyenformán nacionalista vagy rendpárti kiszólásai valójában a szélsőjobboldal elleni küzdelmet szolgálják. Az egészen biztos, hogy Orbánnak esze ágában sem volt a szélsőjobboldallal koalíciót kötni. Ugyanis senkivel sem akart koalíciót kötni.

A fent idézett interjú óta eltelt másfél évtized. A Fidesztől jobbra ugyan ma is létezik párt, de a politikai szerkezet teljesen átalakult: Orbán a centrális erőtér legközepén ül. Sikerült volna a feltartóztatás? Előfordulhat, hogy aki látja az uszító kormányplakátokat, végigböngészi a háttérhatalmaktól, leleplezett összeesküvésektől hemzsegő, a pénz gazdáinak szagáról elmélkedő kormányfői szövegeket, majd mindehhez hozzácsapja a minapi Csurka-idézetet, az nem így fogja gondolni. Inkább azt hiheti, hogy a MIÉP a Fideszbe olvadva kormányra jutott. 

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.