A menekültválság izgalmai közepette, 2015 szeptemberében egyre többen süvegelik Orbán Viktor „előrelátását” – amin elsősorban a Charlie Hebdo- merénylet napjaiban elkövetett otrombaságát értik. Erről az állítólagos „bölcs előrelátásról” egy nem túl régi magyar történelmi párhuzam jut eszembe – és lám-lám, ahhoz is van ám köze a mi Orbán Viktorunknak, mint akkoriban újraválasztására készülő (ám rövidesen megérdemelten csalódó) miniszterelnöknek.
2001. szeptember 11-én, a WTC elpusztításának sokkos óráiban Csurka István nem bírt magával, és mindjárt első nyilatkozatában Amerika felelősségét kezdte elemezni. Emlékeim szerint nem ejtett szót „háttérhatalmakról”, nem is zsidózott akkorát, amekkorát szokott (bár az „amerikai globalista politika” mellett azt is odakeverte, ami „Palesztinában és Izraelben történik”) – de ismerve a lyukat, amiből a bolond szél fújt, valamennyien értettük. Nyilván az amerikai diplomácia és a világsajtó magyar ügyekben tájékozott szerkesztői is. Mindenesetre Csurka-mércével mérve az a nyilatkozat már-már mérsékeltnek is minősülhetett volna. Csak hát az a fránya időzítés... A következő napokban-hetekben természetesen elő is kerültek tisztességes forrásokból is az okokat széles spektrumban elemző gondolatok – csakhogy abban a formában és azzal az időzítéssel már nem számítottak botrányosnak.
Akkoriban a naivabbak csodálkoztak, Orbán vajon miért nem érti, hogy attól a Csurka-botránytól sürgősen minél távolabb kellene kerülnie – mondjuk egy határozott személyes fellépéssel, akár azon az áron is, hogy a nem kevés miépes érzelmű fideszes 2002 tavaszán nem az ő pártjára szavaz majd. Nem akarta megérteni. Ha kissé lassan is, kezdjük felfogni, hogy tőle nem is várhattunk volna ilyesmit.
