Az isztambuli humanitárius csúcson beszélt Daniel Craig. A brit színész, akit a világ főleg mint James Bond-filmek 007-es ügynökét ismer. A taposóaknák elleni harcra szólította fel a világ jelen lévő (és távol maradó) vezetőit. Ő ugyan a saját nevében szólt, de nyilvánvaló, hogy akik hallgatják, egy filmbeli karakterhez kötődnek. Ez a mesealak pedig ugyan filmről filmre megmenti a Földet a Gonosztól, de a nyomor, a pusztítás, a szegénység rendszereitől menekülőkön aligha képes segíteni. Nem úgy fejlesztetik a forgatókönyvet. A szóban forgó értekezlet magasröptű céljait sem képesek elérni a résztvevők. Ugyanis a humanitárius katasztrófákat többnyire ők maguk okozták.
Csak egy példa erre a menekültáradattól sújtott Törökország. A törökök 2,7 millió szíriai és iraki menekültet fogadtak be. Tizedüknek táborokban nyújtanak menedéket. Rengeteg pénzt (tízmilliárd dollárt emlegetnek) költöttek már rájuk. Felvetik sokan ugyanakkor, hogy a szíriai menekültáradat egyik oka éppen a török kormány politikája. Ideológiai alapon állva nem mérte fel ugyanis az erőviszonyokat, a szíriai társadalom belső mozgatóit. Hagyták a dzsihadistákat átutazni területükön, sőt felfegyverezték őket. Vagy ott az iraki polgárháború: az amerikai kormányok sorozatos tragikusan rossz döntései, a szomszédos középhatalmak beavatkozásai is részese az ország szétverésének, a kisebbségek menekülésének. Az afrikai válságoknál is megtaláljuk a felelősöket. Kormányok, óriásmonopóliumok, kormányközi és civil szerveztek is vannak köztük, akik nem előzték meg a láthatóan közeledő katasztrófákat. Ezeknek az aktoroknak a képviselői gyűltek össze, hogy megállapodjanak: több pénz kell! Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár szerint, 125 milliárd dollár szükséges csak az aktuális vészhelyzetek kezelésére.
Kitűzték a feladatokat is. Ezekkel – vélik – megoldhatnának minden ilyen típusú bajt ma és a jövőben. Az első pont szerint politikai vezetés kell a konfliktusok megelőzéséhez és lezárásához. Kire ruháznák ezt? – kérdezem. Nincs világkormány, világcsendőr, nincs globális katasztrófaelhárítás. Szerencsénkre. A szíriai válság pedig regionális és világhatalmak kapzsi cinizmusának bizonyítéka. A humanitárius válság globális lett, itt liheg az európaiak nyakába. A katasztrófamegelőzés nem működik, csak gyorssegélyre, sebkezelésre képes a tehetősebb világ. Így aztán Isztambulban az álszentség globális csúcstalálkozóját/pofavizitjét tartották meg. Főszerepet kaptak a vészhelyzet okozói, haszonélvezői és jó szándékú, de tehetetlen részesei.
