A kormány lemondott arról, hogy egy apró lépéssel elindítsa az egészségügyben az elmúlt negyed század legnagyobb reformját. Ehhez csak annyit kellett volna tenni, hogy nemcsak a plasztikai sebészeknek, hanem minden magánorvosnak előírják az online pénztárgép használatát.
Az állam örülhetne a többletbevételnek. Meg még mennyi másnak! Örülhetett volna a beteg is, aki így számlát kapna. Azzal dokumentált viszony jön létre. A páciens számon kérhető szolgáltatást kap, a hibák esetén is könnyebb fellépnie. Ha van dokumentáció arról, hogy mi történik a magánrendelőben, s mi történik ugyanannál az orvosnál a közellátásban, az is kiderülhet, hogyan lehet a két szférát határozottan szétválasztani. Ma ugyanis senki sem lát rá, hogy egyes orvosok hogyan mozgatják a beteget a közfinanszírozott és a magánrendelésük között aszerint, hogy mi számukra a kifizetődőbb.
A pénztárgép jót tehetne a magánorvoslásnak is. Ha ugyanis muszáj adózni, megszűnik a késztetés, hogy a szolgáltatók az árnyékba húzódjanak, eltitkolják forgalmukat, ügyfeleiket. Nyíltan versenyezhetnének, hirdethetnék képességeiket, teljesítményüket. A beteg pedig egy átlátható piacon választhatna magának orvost.
