Meg kell hagyni, Falus Ferenc olyan körültekintően mutatta be szemünk előtt saját totális alkalmatlanságát, hogy visszalépése egy pillanatra el is takarja az őt eredetileg jelölő pártok csődjét. Pár percre az ember hajlandó értékelni, hogy a baloldal mégsem állítja olyan helyzet elé a Tarlós Istvánból érthetően nem kérő választót, hogy azt az embert kelljen szavazatával támogatnia, akiről tudja, hogy esetleges győzelmével csak rontana városának esélyein. Hálás mégsem lesz senki. A tény ugyanis az, hogy a baloldal vezetéséért harcba szálló három párt képtelen volt találni egy olyan jelöltet, aki legalább tisztes vereséget képes szenvedni. Aki illik Budapest önképéhez: nyitott, befogadó és energikus. És aki adott esetben alulmarad, mert a Fidesz mindent átírt, elfoglalta a reklámteret és anyagilag kivéreztette ellenfeleit. De nem azért bukik el, mert még bemutatkozása előtt elbotlik a saját lábában.
Az Együtt–PM sokszorosan felsült. Falus nemcsak az ő emberük, de ők voltak azok, akik a jelölési folyamatban az utolsó pillanatig harcoltak az MSZP-s Horváth Csaba és a DK által bedobott Balázsovits Lajos ellen. Elszántak voltak, mintha csak ők ismernék a Tarlós elleni csodafegyvert. Ahogy azonban az alternatívát felemlegetjük, látszik: a másik két pártnak sincs joga hárítani a felelősséget. Minden ötlet és elhivatottság nélkül tántorogtak bele a főpolgármester-jelölt keresésébe. Nem megnyerni akarták Budapestet, mindössze a nekik felróható kudarc elkerülésével próbálták óvni esélyüket arra, hogy 2014-en túl politikai tényezők maradjanak. Nem az számított, hogy együtt mire mennek, hanem hogy külön-külön mi marad belőlük. Annyira féltek és undorodtak a jelek szerint egymástól, hogy észre sem vették, mit jelent mostani kudarcuk.
Álljon itt szikáran: az októberi önkormányzati választások legtöbb polgárt illető személyi kérdésében nem lesz senki, aki közvetlenül az MSZP-t, a DK-t és az Együtt–PM-et képviseli. Áprilisban azt állították magukról, hogy ők a „kormányváltók”, most már saját képességük túlbecsülésére sem futja. Felemelték a kezüket: ők így együtt már nem léteznek. Pedig ha valamiben bízhatott még egy éve is a Bajnai Gordon hamar megszürkült visszatérése után egymásnak feszülő és a rezsicsökkentéssel leforrázott ellenzék, akkor az Budapest visszaszerzése volt. A fővárosban vannak a baloldal tartalékai és szellemi műhelyei, ráadásul uniós pénzből díszkövezett tereken kívül az Orbán-kormány semmit sem adott Budapestnek. Egyértelműnek tűnt: ha valamikor és valahol el lehet kezdeni a kétharmados egyeduralom lebontását, akkor 2014. október 12-én a fővárosban. Ezzel az ígérettel kell összevetni az idő előtti kapitulációt.
