Most, hogy Szijjártó Péter egyre-másra köti a történelmi megállapodásokat arról, hogy majd közös nyilatkozatot tesznek arról, hogy készítenek előtanulmányokat arról, hogy miként lehetne egyszer gázvezetéket álmodni Törökországtól Magyarországig, épp most az oroszok köpnek a levesünkbe, mondván: akkor mégse vezetik el Törökországig a nekünk szánt gázt, hanem máshova, esetleg pont ugyanoda, ahová eddig, konkrétan ide.
Hovatovább havonta cserélődik barát és ellenség, egész vezetékrendszerek ugranak át a térképen az egyik kontinensről a másikra, és kerül a kukába az előző havi gránitmegállapodás, miközben mindezt belengi valamiféle „mit akarsz, bárhol elpattintom a gázomat ötször többér’, és akkor még örülhetsz, ha nem rúglak szájba”-érzés.
Mégse gondolja senki, hogy ilyen könnyen kavicsot illeszthet a magyar diplomácia érckemény fogaskerekei közé. A külügy szakmányban köti a nem kevéssé gránitszilárd gázszövetségeket mindenféle folyosókról, északról délre, onnan a tenger alá, ahonnan cseppfolyósítás után légi úton a leendő felcsúti gázelosztó terminálba, jó, ha Garancsi cége még idejekorán felkészül a nyílt és tiszta szállítási pályázatra.
