A jó üzletnél is van jobb üzlet. Az, amikor a hatalommal partiban olyan körülményeket biztosítanak számodra, amelyek garantálják, hogy néhány hónapon belül kamatostul szerezd vissza a befektetett összeget. És ennél már csak az a jobb, ha a cég, amelynek tulajdonosává váltál, egyik évről a másikra megtizenötszörözi a forgalmát. Garancsi István tavaly augusztusban lett többségi tulajdonos a Mobil Adat Kft.-ben, amely ezt az imponáló növekedést produkálta, és a 2014-es eredménye után 220 milliós osztalékot fizetett.
A hír ma már egyike a szokványos információknak, a nemzeti tőke bizonyos szegleteiben egyáltalán nem meglepők az ilyen tranzakciók, sőt, lassan nincs nap, hogy ne értesüljünk arról, ki mit vett, adott, mekkora hasznot zsebelt be egyetlen jól irányzott döntésével. Úgy fogadjuk és vesszük tudomásul ezeket az ügyleteket, mintha a működő piac hozta volna tető alá őket, s az öldöklő versenyben helytálló, nyerni akaró, épp ezért sokat kockáztató üzletemberek zseniális megérzéseiről szólnának, arról a tehetségről, amely belőlünk hiányzik. Mi, egyszerű honpolgárok jobbára primitív kapzsiságunk áldozatai leszünk, ha kevés vetéssel sokat akarunk aratni Pista bánál, Marcsinál, netán a Quaestornál vagy a BTelnél. Ha megférünk a bőrünkben, és mohóságunkat felülírja az óvatosság, akkor az évi legfeljebb négy-öt százalékos nyereséget ígérő hirdetésekre hallgatunk, mert ez a mi pályánk. A póruljártak vessenek magukra.
Mégis néha belénk bújik a kisördög. Ebbe a Mobil Adat Kft.-be tavaly nyár végén azért csak bevásároltuk volna magunkat, ha idejében szólnak. Még ki tudtuk volna venni összekuporgatott pénzünket a Hungáriából, a Buda-Cashből, a Quaestorból meg a karcagi Marcsikától, hiszen az ottani szélhámosságok tizedannyi hozammal sem kecsegtettek, mint ez a NAV-os pénztárgépekbe SIM kártyát szállító cég.
