„Két nagy táborra szakad a tér: az északkeleti része keresztyén, a délnyugati része zsidó. Amott véges-végig, hosszában kettéhasított kövér disznótetemek. Emitt, főleg tél idején, sakterolt hízó ludak hekatombái.” Így írta le Porzó, a jeles tárcaíró, hogyan festett a XIX. század utolsó harmadában a piacként is szolgáló pesti Klauzál – akkor még István – tér. Aztán felépült a vásárcsarnok, visszaszorult a piac, fél évszázaddal később pedig mindegy volt, merre árultak hajdan disznót, merre libát, gettóba zárták az egész teret.
 |
| Csoszó Gabriella |
A Csányi utca a tér északkeleti csücskéből nyílik, torkolata volt a gettó határa. Itt áll, az 5. szám alatt az a ház, amelyben egy minapi bejelentés szerint a holokauszt-emlékév alkalmából az egykori zsidó életformát és a vészkorszakot felidéző múzeumot készül avatni Erzsébetváros önkormányzata. Ami természetesen üdvözlendő dolog: önmagában is abszurd, hogy az ezredfordulón nem a Rumbach-zsinagógában, hanem a Páva utcában valósult meg a holokauszt-emlékközpont, s az állam most is a Józsefvárosi pályaudvarra erőltet új emlékhelyet.
