A világsajtó sokat tudósít a magyarországi korrupcióról. Ez a társadalmi, gazdasági rákbetegség minden országban jelen van, de eltérő mértékben. Azokban az országokban, ahol az etika követelményei jobban érvényesülnek, gyengébb a korrupció gyökere. Az egyes országok igen eltérő intenzitással lépnek fel ezen gazdasági, társadalmi bűn ellen. A nemzetközi felmérések azt igazolják, hogy ahol a központi kormányzat is aktív résztvevője a korrupciónak, ott jóval nagyobb mértékben érvényesül romboló hatása.
A közgazdaság-tudomány jeles képviselői megalkották a korrupció közgazdasági elméletét, Shleifer és Vishny modellben rögzítették a korrupciós folyamatokat. Az 1990-es évek elején Csalni muszáj c. írásomban rámutattam arra, hogy a korrupció társadalmi, gazdasági életünk negatív jelenségeinek következménye. A korrupció önmagát erősítő folyamatként tovább növeli társadalmi, gazdasági gondjainkat. Bossányi Katalin, a Népszabadság elhunyt neves közgazdásza, rovatvezetője is több ízben foglalkozott a korrupcióval. Ezt a jelenséget lehet mérsékelni, de teljesen megszüntetni lehetetlen. A társadalmi kontrollnak nagy szerepe van a korrupció csökkentésében.
A piacgazdaságban természetes jelenség, hogy a vállalkozók nem akarnak tönkremenni. Hazánkban az EU országaihoz viszonyítva a legmagasabb az áfa, és jelentős a társadalombiztosítási teher is. Ezért egyesek az adócsalást, a feketefoglalkoztatást választják. A törvényeket betartók így hátrányba kerülnek a csalókhoz képest. Falusné Szikra Katalin egyetemi tanár Vadkapitalizmus? c. tanulmányában találóan jegyzi meg, hogy a mértéktelen központi terhek alól kibújni nemcsak lehet, hanem muszáj is.
