– Bankrablás! Ja nem...! Ide a pénzt!
– Ne hülyéskedj, Mari! – ismeri meg a hangjáról azonnal a kolléganő. – Mi az ott a kezedben? Mit hadonászol?
– Kuss! Tegye, amit mondtam, vagy golyót röpítek a szívébe!
– Azzal a szigszalaggal átkötözött vízipisztollyal? Normális vagy te? Agyadra ment a Valentin-nap? Vagy nem kaptál a férjedtől virágot?
Erre Mari (legyen Mari!) átlátja, hogy fenyegetéssel itt most nem sokra megy. Cselhez folyamodik. Feltépi a pénztárgép fiókját, bár szemből ez sokkal nehezebben megy, mint a pult ellenkező oldaláról. A kolléganő ráeszmél, hogy ennek bizony fele sem tréfa, s ellentámadásba lendül. Dulakodnak, karmolják egymást, a szolgálatban lévő alkalmazottnak letörik néhány műkörme. A szakértő később emiatt 32 ezer forintos polgári jogi kárigényt ismer el, amiből mindjárt láthatjuk, hogy nem egy egyszerű, a földbérleti pályázatoknál helyzetbe hozott borsodi műkörmös dolgozhatott azokon az ujjvégeken, hanem híres művész, aki tán egyenesen Salvador Dalí amorf időmérő szerkezeteit pingálta az alig négyzetcentiméternyi felületre.
Mari végül megkaparint 400 ezer forintot. Kimegy az utcára, és rögtön leveszi a fekete kabátot. Ezt a mozdulatot nagyon nem értjük. Február van, biztosan nincs meleg. Ráadásul mintha csak maga az úristen törne borsot megtévedt báránykájának orra alá, a kabát a földre esik, a zsebéből kiszóródik a pénz egy része.
S itt érkezünk el a történet tetőpontjához.
A rendőrök pár órával később Mari lakásán megtalálják a pénz nagyobbik felét, így a kár javarészt megtérül. Egyedül az az összeg hiányzik, ami a járdán szétszóródott. Becsületes egri polgáraink fényes nappal, reggel kilenckor szorgalmasan összeszedegették a járdán talált ezreseket meg kétezreseket, és szépen magukévá tették valamennyit. Nem dolgoztak meg érte, mint szegény Mari rablóként vagy előző este eladóként. Ők csak lehajoltak. „Nini, egy bankó, nini, még egy, na mi történhetett itt, tán csak nem ez hullott reggel alá hó helyett?” – gondolták erkölcsös állampolgárként tettetett kétkedéssel, de aztán ezt a kósza gondolatot gyorsan el is hessegették.
Elvégre ami jár, az jár.
