galéria megtekintése

Csak a duda!

Az írás a Népszabadság
2015. 05. 09. számában
jelent meg.


Tamás Ervin
Népszabadság

1. Egy huszonéves fiú megöl egy huszonéves lányt 22 ezer forintért, hogy önálló életet kezdhessen.

2. Egy nagyra nőtt vállalkozás merész és tőkeigényes ingatlanberuházásaival, futballszeretetével és jó kormányzati kapcsolataival hívja fel magára a figyelmet, s közben fut a pénze után. Fiktív vállalati kötvényt bocsát ki, majd csődbe megy. A parlament elfogadja a pórul jártak szinte teljes kártalanítását az ügyben ártatlan pénzintézetek terhére.

3. Egy régi barát, egy új ismerős és egy újdonsült vő gazdasági birodalomépítése, vagyonosodása zajlott le a szemünk előtt. A régi barát ellenséggé vedlett, nincs nap, hogy ne ártson neki rendelet, hivatal, cég, médium. Közben a jó ismerős és a vő ugyanolyan ellenállhatatlan iramban terjeszkedik, nyeri a közbeszerzéseket, mint annak idején a régi barát.

 

Lehetne mást is válogatni. Bő a termés.

1.

Rettenetes tragédia a kaposvári trafikoslány meggyilkolása, de persze mindig és mindenütt előfordulnak ilyen rémtettek. Benne vannak ebben a szociális feszültségek, a perspektívahiány, az érzelmi sivárság és még sok egyéb. A hatalom reflexszerűen tárgysorozatba vesz minden közfelháborodást kiváltó devianciát, igyekszik részvevőnek és tetterősnek mutatkozni, az ellenzék pedig igyekszik befeketíteni azt a rezsimet, amelyben ez megtörténhet.

A miniszterelnöknek ilyenkor mindig a halálbüntetés jut az eszébe. Az össznépi düh szekerére kapaszkodik, kivált, amikor vissza kellene szereznie a Jobbikhoz bitangoló szavazóit. Az állami emberölés mellett felhozható érvek persze gyengék, és összeroppannak a tények súlya alatt. Nem igaz, hogy elrettentő hatása van. Fél évszázada nem volt olyan kevés gyilkosság Magyarországon, mint 2012-ben. Halálbüntetés esetén egy bírói tévedés végzetes lehet, mint lett volna például Mór esetében (Orbán akkor is ezt propagálta).

A kormányfő mostani haknikörútján mindenütt ígér vagy mond valami bombasztikusat. Pécsnek ez jutott: „A halálbüntetés kérdését Magyarországon napirenden kell tartani, és tudatni kell, hogy semmitől sem riadunk vissza.” Az álságos dramaturgia az EU gyors és viharos reagálása nyomán szinte azonnal lelepleződött: kiderült, eszünk ágában sincs a halálbüntetést bevezetni, csak vitatkozni akarunk, azt pedig senki sem tilthatja meg nekünk. Márpedig ez a kormány imád a néppel megvitatni ezt-azt. Nem szakadt le az ég akkor sem, amikor bejelentették a migrációval kapcsolatos, alattomos kérdésekkel teli nemzeti konzultációt – mert „mi minden fontos kérdésben a néphez fordulunk”.

Legalábbis ha sejthető a kurzus szándékait megerősítő válasz. Márpedig idegenutálatból, mint a legfrissebb felmérés bizonyítja, jól állunk, s akadt olyan polgártársunk, aki szívesen tenné nyilvánossá a kivégzéseket. Az EU-tól kapott sallerek Orbán híveiből jobbára elismerést váltanak ki, a nagyobb brüsszeli ütések elhárítására pedig majd Vonáékra böknek: ezt akarjátok?!

2.

A Quaestor-történet kormánypárti interpretálása azonnal ráhangolódott a sztereotip közvélekedésre: ne bízz a szőke lányokkal és luxusautókkal furikázó brókerekben! Az üzenet egyszerű, és mélyen kapitalizmusellenes. Holott maga az ügy: állatorvosi ló, amelyből a kormány lassacskán egész ménest tarthat. Az első fázisban konokul ismétlik a „szocialista brókerbotrányról” szóló szentenciákat, aztán jön a monstre kártalanítás hősi eposza. Ilyenkor örök kérdés, hogy mekkora léket vágnak a közvéleményben a napról napra előkerülő információk: hogyan kerültek közpénzek a Quaestorhoz, miként császkált szabadon hetekig Tarsoly Csaba, miért lehetett a különböző minisztériumok, önkormányzatok szíve csücske a cég, hogyan ébresztett fel egy elfelejtett vizsgálatot a kormányzat kápója, a Kehi?

Orbánék a politikai kárt azzal akarják mérsékelni, hogy kivételezetten és mértéket nem ismerve nyújtanak anyagi „vigaszt” a hoppon maradtaknak. Ahogy szokták: a más (bankok, befektetési cégek) pénzén. Fortélyos megfogalmazás, hogy csak előleget kérnek, hiszen a lefoglalt vagyonelemek nagyjából kiegyenlítik a veszteséget, s ha nem, az állam majd helytáll. Mikor, hogyan, mekkora kamattal – elhanyagolható részletkérdések. Általános tapasztalat, hogy ezek az eljárások éveket vesznek igénybe, s a vagyonelemek tényleges értéke a becsült töredéke. A drabális felelőtlenség a következmények felől érthető igazán tetten.

A kormány ilyesféle praktikái, szövegei, mint a tudatmódosító szerek, roncsolnak, hatásuk ragályként terjed. Olyan beidegződéseket, normákat erősítenek, melyektől épp hogy megszabadulnunk kellene. Mert azok fejében, akik a ceglédi Jolikánál és Pista bánál, a karcagi Marcsinál fialtatták összeguberált forintjaikat, nem pusztán pénzügyi ismeretekből van hiány. Velük sok minden mást is meg lehet etetni. S joggal kiáltják majd világgá, hogy a quaestorosokhoz hasonló kibabrálás áldozatai. Így válik az egyénileg vállalt kockázat közösségi kárrá. Az egyébként meglehetősen antiszolidáris állam hirtelen támadt és végtelen együttérzése képmutató és igazságtalan.

A haszonelvű kommunikáció csodákra képes, de ezt még egy multi is körültekintőbben, nagyobb felelősséggel végzi, mint az Orbán-kormány. A politikai korrektség száműzésével számos mintával szolgálnak a társadalom számára, hiszen azok elveszik a levegőt minden értelmes vita elől, s össz népi felmentésnek is jók. Mindenki másban, a másikban keresheti a hibát, tűz esetén pedig az államnál lesz az oltóanyag. Lehetséges, hogy egy politikus fejében állandóan pörögnie kell a szavazatszámlálónak, de nem rendelhet mindent alá a számláló állásának. Félő, hogy a populista kormányt csak még populistább módon lehet megbuktatni. Aztán majd jön a keserű kijózanodás.

3.

A Fidesz gazdasági alapjait lerakó Simicska Lajos története érdekes és összetett. Mint az egykori partizánok, úgy vált ő is egyre terhesebbé az új nómenklatúrának és Orbánnak. Vitathatatlan, hogy a kegyekért ő adott valamit. Birodalomépítő hardvert, szoftvert, amely működőképesnek mutatkozott. A vadhajtások sokáig nem különösebben érdekelték a hatalom birtokosait, lépéseit elfogadták, gyakran megéljenezték. A rendszer hatékonyan szolgálta az orbáni víziót, szellemiséget, hatalma kiteljesedését, amelynek Simicska 2014-től egyre inkább akadályává vált. A kegyvesztés pillanatától az oxigénelvonás ugyanolyan kíméletlen, mint a másokat letaroló felemelkedés volt. Nincs itt szemérmeskedés: így járhatsz te is.

A miniszterelnök a második (most elvesztett) kétharmad után úgy döntött: véget vet a kettős hatalomnak. Új leosztást akart minden szinten, így a gazdaságban is. A kegyeltek már kizárólag Orbán nyelvén beszélnek. És egy szóból értenek: Orbánéból. Ebben a körben egyre kevesebb a szuverén hang, a túlélésre törekvés furcsa személyi csatákat, konstellációkat eredményez, egyesek ambíciói mások teljes önfeladásával, szolgalelkűségével keverednek. Nehezebb bemérni a tájékozódási pontokat, mert nem lehet mindenért a főnökhöz futni, különben sem könnyű megfejteni, mit akar éppen. Az alattvalói túlteljesítések éppúgy zavarokhoz vezetnek, mint az önhittség és szerzési vágy – a Simicska-mérce elvesztése is azelbizonytalanodás része.

Rianások keletkeztek az egység jegén. Mire az alapítók körülnéztek, már mások lettek a hangadók. Egyesek szerint az ifjútörökök karrierizmusa falja fel a mozgalmi jelleget. Orbán úgy véli, hogy nagyrészt a rossz kommunikáció és a média elvesztése miatt állnak rosszabbul – nem a járművel vagy az iránnyal van baj, csak a dudát kell kicserélni.Még a kritikusabbak sem szembesülnek azzal, hogy a végletekig központosított, arroganciával leplezett felkészületlenségtől, mohóságtól, kontraszelekciótól, kontrollhiánytól bűzlő szervezet egyre nehezebben viseli el az önálló gondolkodást, a civil autonómiát. A politika a hatalom megszerzésének és megtartásának művészete – kapaszkodnak a klasszikus tételbe. Ez az egyetlen vezérlő csillag, ami minden eszközt szentesít.

Olcsó a műsor, de drágán megfizetünk érte.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.