Samuel Huntington hét évvel a halála után újra itt van közöttünk. A vérontások után (orosz gép, Párizs, Kenya) muszáj azon gondolkoznunk: a Harvard politológusprofesszorának igaza is lehetett, ha jóslatait jobban megfontolják, kevesebb lenne az áldozat.
Az amerikai tudós először 1993-ban tette közzé a Civilizációk összecsapása című esszéjét, amelyet 1996-ban könyv alakban is megjelentetett. Magyarul is olvasható. Huntington szerint az emberiséget megosztó erő és a konfliktusok forrása kulturális eredetű. A nemzetállamok maradnak a világpolitika legerősebb szereplői, de a globális politika alapkonfliktusai nemzetek és államcsoportok között vannak. A civilizációs konfliktusok uralják majd a világpolitikát. A civilizációkat elválasztó határok lesznek a jövő frontvonalai – állította. Huntington kilenc nagy civilizációt különböztetett meg, de már húsz évvel ezelőtt is a fő frontvonalat a Nyugat és az iszlám világ között látta. El kell gondolkoznunk ezeken a jóslatokon. Ám ha tényként fogadjuk el, hogy a létező civilizációs különbségek elkerülhetetlen globális konfliktussá növekednek, csapdába esünk.
Csapda, hogy Francois Hollande francia államfő a párizsi merényletek után azonnal háborút hirdetett. Igaz, ő nem általában az iszlám elleni harcot deklarálta, hanem a terrorállam ellen indított akciót. Ám az IS egyik célja épp az lehetett, hogy háborút provokáljon. Ez emeli a tekintélyét, növeli a hozzá áramló kétségbeesett és zavarodott mohamedánok számát. Most minden véresen látványos akciójuk ellenére inkább szekta csupán. Franciaországban több millió muzulmán él, sokan közülük elszigetelve, rossz szociális körülmények között, de nem követik az „IS civilizációját”. Feltételezhető, hogy az IS irányítói épp Franciaország jelképes helye és szerepe miatt indítottak ott támadást. Franciaország, a maga szabadságelvű állami ideológiájával maga a Nyugat, az ellentéte annak a torz világnak, amit az IS véres eszközökkel hoz létre.
