E szerint politikai tevékenységet folytató szervezetnek kell tekinteni minden alapítványt és csoportot – kivéve a pártokat –, amelynek működése „az államhatalom szervei által elfogadott döntések megváltoztatására, az állami politika átalakítására, a közvélemény ennek érdekében történő befolyásolására irányul”. Az ilyen tevékenységet folytató szervezeteknek, amennyiben külföldről bárminemű anyagi támogatáshoz jutnak, az igazságügyi minisztérium által kezelt regiszterbe „külföldi ügynökként” be kell jegyeztetniük magukat, s a külföldről származó támogatásokról negyedévenként elszámolást kell benyújtaniuk.
De nemcsak ezt a kötelezettséget rója rájuk a törvény. Félévente részletes jelentést kell tenniük a szervezet működéséről és irányítóinak tevékenységéről is. A 2012-es törvénymódosítás arra is kötelezi az Oroszországban működő NGO-kat, hogy évente auditáltassák magukat, továbbá, hogy kiadványaikon, hirdetéseikben, minden nyilvános szereplésükkor tüntessék fel, hogy „külföldi ügynökként” működnek.
Mindennek nyilvánvalóan az a célja, hogy megbélyegző megnevezésükön túl a rájuk terhelt bürokratikus kötelezettségekkel és kiadásokkal alaposan megnehezítsék a munkájukat. A rendelkezés mindenekelőtt azokat a civil szervezeteket próbálja megbénítani, illetve szigorú felügyelet alá vonni, amelyek a hatalom számára politikai kockázatot jelentenek. Ezek azok az NGO-k, amelyek az állampolgári öntudatosság kialakításán és megerősítésén dolgoznak, az oroszországi emberi jogi helyzet alakulásának nyomon követésétől egészen a választások tisztaságának ellenőrzéséig.
Számos szervezet már a törvény elfogadásakor jelezte, hogy nem hajlandó magát az új szabályozás előírásainak alávetni, és nem kéri felvételét a regiszterbe. Így döntött a választások tisztasága felett őrködő és az utolsó választási ciklus idején általánosan ismertté vált szervezet, a Golosz is. A választási csalások leleplezésében mutatott aktivitásukat láthatóan nem felejtette el a hatalom, és tavaly április elején épp ezt a szervezetet választotta ki első célpontjául az igazságügyi minisztérium, amikor fellépett a „külföldi ügynök” törvény be nem tartóival szemben.
A főhatóság – arra hivatkozva, hogy a szervezet nem jelentette be a Norvég Helsinki Bizottság által 2012 szeptemberében neki megítélt Szaharov-díjat és a vele járó több mint hétezer eurónyi jutalmat – közölte: feljelentést tesz a Golosz ellen. A minisztériumot az sem zavarta, hogy az „idegen ügynökről” rendelkező törvény csak novemberben lépett hatályba, így annak érvényessége aligha vonatkozhatott a díj szeptemberi átvételére. Ráadásul a Golosz át sem vette a díjjal járó jutalmat.
A szervezet ugyanis már a díj odaítélésekor bejelentette, hogy lemond a díjjal járó pénzről. Teszi ezt azért, hogy tevékenysége semmilyen formában se essék a „külföldi ügynökökről” szóló törvény hatálya alá. A szervezet vezetője a minisztériumi eljárás megindításakor ismételten leszögezte, hogy csoportjuk sem a Norvég Helsinki Bizottság jutalmát, sem más külföldi pénzügyi forrást 2012 novemberétől nem vett igénybe, ilyenhez semmilyen formában nem jutott. Ennek ellenére az eljárás megindult a szervezettel és vezetőjével szemben, és tavaly április végén meg is született a bírósági ítélet.
E szerint a szervezet a regisztrációba vétel megtagadása miatt köteles háromszázezer rubelt, míg a Golosz ügyvezető igazgatója, Lilija Sibanova százezer rubelt büntetésül megfizetni. A szervezet hiába fellebbezett az ítélet ellen, a fellebbviteli hatóság helybenhagyta azt, sőt miután a Golosz továbbra sem volt hajlandó külföldi ügynökként bejegyeztetni magát, az igazságügyi minisztérium tavaly június végén elrendelte a szervezet működésének fél évre történő felfüggesztését.
A Golosz elleni eljárás része volt annak a 2013 tavaszán indított kampánynak, amely a különböző civil szervezetek, társaságok és alapítványok ismételt – immár az ún. „külföldi ügynök” törvény előírásainak betartását is ellenőrző – szigorú vizsgálatára irányult. E kampány – többek között – olyan vezető német pártok alapítványai által fenntartott oroszországi „fiókszervezetekre” is kiterjedt, amelyek – tekintettel a német–orosz politikai és gazdasági kapcsolatok jelentőségére – akkor már hosszú ideje feltűnő körültekintéssel ügyeltek arra, hogy semmilyen oroszországi ellenzéki szervezetet vagy csoportot ne támogassanak.
Ennek ellenére a hatósági kampány rájuk is kiterjedt. Ez korábban elképzelhetetlen lett volna. 2013 tavaszán viszont minden további nélkül megtörtént. Merkel kancellár azonban mindezt nem hagyta szó nélkül. Putyin tavaly áprilisban tett németországi munkalátogatásakor erőteljesen hangot is adott ezzel kapcsolatos súlyos aggodalmának. Az orosz elnök azzal próbálta Merkel bírálatát visszautasítani,
hogy a több mint hatszáz, Oroszországban működő különböző alapítvány és civil szervezet csaknem egymilliárd dollár támogatáshoz jutott az év első négy hónapjában. Ez pedig olyan jelentős összeg – érvelt az orosz elnök –, amely indokolttá teszi e pénzek eredetének korábbiaknál szigorúbb ellenőrzését. Putyin állítása azonban pontosításra szorult, és ezt az orosz minőségi politikai sajtó egyik meghatározó lapja, a Kommerszant azonnal meg is tette.
Az újság emlékeztetett arra, hogy az elnök által említett összegnek legfeljebb csak 10-15 százaléka jut olyan NGO-khoz, amelyek a civil társadalom szervezésével, az állampolgári méltóság és öntudat erősítésével kapcsolatos programokat visznek. Vagyis elvileg valami olyasmivel foglalkoznak, ami nemcsak közéleti, hanem közvetetten akár politikai tevékenységként is felfogható. Ez azonban normális körülmények között nem értelmezhető politikai kockázatként, legfeljebb az önkényhez közeli hatalmi paranoia értelmezheti ezt így.
Vagyis sem a folyósított anyagi támogatás mértéke, sem a támogatásban részesülő szervezetek tevékenységének jellege nem indokolja a civil szervezetek erre hivatkozó ismételt zaklatását. A hatalom azonban nem adta fel. Miután a civil szervezetek szinte kivétel nélkül megtagadták, hogy önként kérjék „idegen ügynökként” történő lajstromba vételüket, rövid úton módosították a törvényt. Ennek nyomán az igazságügyi minisztérium immár maga is elrendelheti a listára való felvételt.
A hatósági döntés nyomán lajstromba vett szervezetek közül azonban nem egy ezt a döntést nem hagyta annyiban. Így – többek között – a Golosz bírósághoz fordult az alaptalan regiszterbe vétel miatt. És láss csodát: néhány hete megszületett az ezzel kapcsolatos elsőfokú ítélet. A bíróság kimondta, hogy nem volt jogalapja az „idegen ügynök” törvény szervezetre vonatkozó alkalmazásának. Ebből a Golosz aktivistái azt a következtetést vonták le, hogy a bírósági döntéssel lekerültek a megbélyegző listáról, és megszűnik velük szemben mindazon joghátrány, ami eddig sújtotta őket.
Ám ebben csalatkozniuk kellett. A bíróság egy nappal az ítélethozatal után nyilatkozatot tett közzé, amelyben kifejtette, hogy csak az igazságügyi minisztériumnak van joga a Goloszt a regiszterből kivezetni. Ezt azonban egyelőre nem tudja megtenni, mert a többször módosított törvény arra vonatkozóan semmiféle előírást nem tartalmaz, hogy miképp lehet valamely szervezetet a listáról törölni. És amíg nem születik meg az erre vonatkozó szabály, addig tehetetlen. Mert hát mégiscsak jogállam vagyunk, vagy mi a szösz…
