Egész Európa egy miniszterelnök unortodox kijelentéseire figyel. Nem kell szomorkodni (örülni), nem Orbán Viktorról van szó, hanem a lazán öltözködő, jó svádájú, negyvenéves kormányfőről, Alekszisz Cipraszról.
Tényleg az ő szavait lesi mindenki, a brit pénzügyminiszter még azt is nyilatkozta, hogy Görögország és az euróövezet szembenállása „a globális gazdaság legnagyobb kockázatává válik”. Ami persze túlzás, ám annyi biztos, hogy hónapok óta az európai vezetők rögeszméje a „jaj, mi lesz, ha a görögöknél hatalomra jut a Sziriza”, amióta pedig – bő egy hete – hatalomra jutott, rázendített a „jaj, mi lesz az euróval” siratókórus. Orbán a fénykorában, a médiatörvény megalkotásakor feleekkora figyelmet sem tudott kivívni az európai porondon. Pedig próbálkozott.
Lássuk be, az ötszázmilliós EU-ban nem a tízmilliós Görögország – amelynek gazdasági teljesítménye alig-alig látható töredéke az uniós összteljesítménynek – fogja megváltoztatni a dolgok menetét. A radikális baloldali Sziriza, amelynek néhány éve a létezéséről sem tudott senki, mégis az európai közbeszéd tárgya lett. Mert Ciprasz ehhez nagyon ért.
