Amikor a Mazsihisz elnökeként összehívtam a zsidó szervezeteket, akkor nem „vélt Mazsihisz-monopólium legitimálására”, hanem konszenzusok kialakítására törekedtünk. Arra, hogy a meghívásnak eleget tévő, sokszínű zsidó közösség jelentős kérdésekben erre képes volt – személyesen is büszke vagyok. Mi ugyanis nem hierarchikus szervezetben gondolkodunk. Zoltai Gusztávval kapcsolatban sem elég őszinte a nyilatkozat.
Az EMIH vezetése és a mögötte álló kórus ugyanis minden közösségi fórumon helyesnek ítélte Lázár miniszter döntését. A szervilizmus töretlen volt egészen addig, amíg nem szembesültek azzal, hogy nemcsak a Mazsihiszen belül, hanem a kormánypárti Fidesz véleményformálói között is megütközést keltett a miniszter döntése. A Miniszterelnök pedig állítólag egész egyszerűen provokációnak minősítette azt: no, innentől már ők is óvatosabban kezelik az ügyet – s csak „nevetnek” rajta.
Csúsztatás a Schwezoff-ügyre adott válasz is. Vallásjogi és közösségi, érdekvédelmi funkciókat összekeverni hiba. A Sorsok Háza projektben az EMIH a kezdetektől nem akart részt venni. Lehet ezt sokféleképpen magyarázni. Bölcs előrelátással, vagy Schmidt Mária személyével kapcsolatos „kételyeik” igazolásával, de valójában a felelősség elhárítása motiválhatta a döntést. Amennyiben a Mazsihisz és a BZSH is ezzel az attitűddel közelítette volna meg a kérdést, ma langymeleg nyugalomban zajlanának egy új holokauszttörténet bemutatásának előkészületei.
Szép lassan felépülne egy olyan történelmi narratíva, melyben a magyarországi holokausztért kizárólag, vagy főként a náci Németországot terheli a felelősség, és Magyarországgal kapcsolatban a hangsúlyokat aránytalanul az életmentők (legyen áldott a nevük) felé pozícionálnák. De vannak pozitívumai is az interjúnak. Köves rabbi annak végén szinte szó szerint megismétli korábbi érveimet – igaz, mint a sajátjait.
A lényeg azonban itt a tartalom: az építkezés Köves Slomó szerint látványos (korábbi kifejezésem szerint: attraktív), érzelmeket felkavaró (nyilatkozatomban: érzelmekre ható), amit „sok tízezer gyermek fog meglátogatni” (ezt talán szó szerint mindketten azonosan fogalmaztuk meg), s egyáltalán nem mindegy – mondja Köves rabbi – milyen „érzésekkel” (az én szavaimmal: milyen történelmi üzenettel) fognak onnan távozni.
Vagyis van egybehangzó rész kettőnk véleményében – ami mindenképpen biztató. Ros Hasonó, azaz a zsidó újév ünnepét megelőzően megállapodtunk abban, hogy rendszeres, közvetlen kapcsolattartással kíséreljük meg a szervezeteink közötti feszültségeket csökkenteni, s mindezt kevéssé a nyilvánosság előtt. Ezért kívánom és kérem, legyen ez a válaszom egy nyílt vita záróaktusa.
Heisler András
*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
