galéria megtekintése

Cigányország helyett

Az írás a Népszabadság
2014. 10. 11. számában
jelent meg.

Népszabadság

A Népszabadság szeptember 20-i számában Czene Gábor és Ladányi János felveti, hogy ha a jelenlegi trend folytatódik, Magyarország északi-keleti részein kialakulhat egy romák lakta összefüggő körzet, amely hosszú távon (és különösen egyesülve a határon túli, szomszédos területekkel) kiszakadhat Magyarországból, és ily módon létrejöhet egy autonóm entitás, egy külön állam, egy Cigányország (ezt a folyamatot túldramatizálva „második Trianonnak”nevezik).

Ez a perspektíva irreális. A cigányok eleve nem egy nyelvet beszélnek, és ehhez hozzájön az a szókincs, amelyet a befogadó ország nyelvéből vettek át. Egy szlovák–ukrán–magyar–román cigány terület lakosai nem nagyon értenének szót egymással. Még nagyobb akadály a jelenlegi államok lakosságának „honvédő” attitűdje, a „szent” hazai föld mindenáron való védelme. (Gondoljunk bele: ha a holland gazdák sem vehetnek földet, akkor hogy engedné meg a magyarok többsége, hogy az ország fizikai értelemben is rövidüljön.)

De ha ez a folyamat már spontán módon megkezdődött, és vannak teljesen vagy szinte teljesen cigány falvak és városi kerületek Magyarországon, akkor meg kellene vizsgálni, hogy mivel lehetne segíteni őket. Határozottan ellene vagyok az erőszakos szegregációnak, de az oktatásban erősíteni kellene a felzárkóztató, a kulturális hátrányokat fokozatosan ledolgozó kollégiumokat minden szinten – akár a felsőoktatásig. Egy csak romákat oktató iskola ugyanúgy nevelhet öntudatra, a saját értékek megbecsülésére és fejlesztésére, mint a női oktatási intézmények (Hillary Clinton történetesen egy ilyen, női főiskolán, a Wellesley College-ban végzett – és meglehetősen sokra vitte, illetve még viheti.)

 

A szemléletváltozást nem lehet kívülről, valamiféle felsőbbrendű, misszionáriusi attitűddel elérni. A cél a művelt, sok irányban tájékozott és öntudatos cigány értelmiség és szakmunkásréteg megerősödése.

A cigányok évszázadokon át különböző mesterségek folytatásából tartották fenn magukat – a vályogvetéstől és a teknővájástól a kupeckedésen át a muzsikálásig. Sokan helytálltak a munka frontján (a bányákban, az építkezéseken, a gyárakban), erősíteni kellene – bennük is, a nem cigányokban is – ezeket a munkahagyományokat.

Javaslom, hogy az állam fokozott figyelmet fordítson a roma többségű települések fejlesztésére, a beruházások odairányításával, a helyi menedzserképzéssel, a vállalkozásokhoz szükséges ismeretek oktatásával, és ha kell, a bérterhek eseti csökkentésével, a helyi beruházások jogszabályi könnyítésével.

Ha nálunk is van sok dolgos kéz, akkor miért szaladna a nyugati tőke egészen Indiáig? Ha van sok dolgos kéz és nincsenek beruházások, sok munkahelyet önerőből is lehetne létesíteni (élelmiszer-termelés és -feldolgozás, bedolgozás más üzemekbe). Lehet, hogy túl naiv vagyok, de szerintem a gazdasági tevékenységek egész vertikumát lehetne kialakítani. (A helyi szintű együttműködésnek sok felhasználható tapasztalata van Amerikában, különösen a gazdasági válság nyomán.) Feltételezem, hogy a roma eredetű termékek legalább olyan olcsók és kapósak lennének, mint a kínai vagy vietnami áruk.

Budapesten a lomtalanításban a legfeltűnőbb a roma családok részvétele. Már kora reggel ott ülnek, kiválogatják a kidobott tárgyak közül a még használhatót. Ez ellen a hatóságok a köztisztaság nevében fellépnek, holott a szelektálás logikus munkafázis. (Kairóban egy időben a helyi kopt közösség a szelektív hulladékfeldolgozásra szakosodott, és aránylag tisztességesen meg tudtak belőle élni.)

Mi lenne, ha ezekből a guberáló családokból külön egységet képeznének, és a munkájukat beépítenék a rendszerbe? (Fizetést talán nem is kérnének, hiszen most is ingyen dolgoznak.) Az utcai árusokat is vegzálja a rendőrség, holott akár kereskedői engedélyeket is adhatnának nekik, adókedvezménnyel segítve a munkájukat. (Közben egyre terjed a „multilevel marketing”, mert a személyes rábeszélésnek nagy szerepe van az áruk értékesítésében.)

Cigányország belátható időn belül nem lesz. De a cigánykérdés (és szegénykérdés) itt van. A nyakunkon. Kezdeni kellene vele valamit. A többségnek is, a kisebbségnek is. (Jó lenne, ha e témában olvashatnánk néhány vezető cigány értelmiségi véleményét!)

Mándy Gábor

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.