A Népszabadság szeptember 20-i számában Czene Gábor és Ladányi János felveti, hogy ha a jelenlegi trend folytatódik, Magyarország északi-keleti részein kialakulhat egy romák lakta összefüggő körzet, amely hosszú távon (és különösen egyesülve a határon túli, szomszédos területekkel) kiszakadhat Magyarországból, és ily módon létrejöhet egy autonóm entitás, egy külön állam, egy Cigányország (ezt a folyamatot túldramatizálva „második Trianonnak”nevezik).
Ez a perspektíva irreális. A cigányok eleve nem egy nyelvet beszélnek, és ehhez hozzájön az a szókincs, amelyet a befogadó ország nyelvéből vettek át. Egy szlovák–ukrán–magyar–román cigány terület lakosai nem nagyon értenének szót egymással. Még nagyobb akadály a jelenlegi államok lakosságának „honvédő” attitűdje, a „szent” hazai föld mindenáron való védelme. (Gondoljunk bele: ha a holland gazdák sem vehetnek földet, akkor hogy engedné meg a magyarok többsége, hogy az ország fizikai értelemben is rövidüljön.)
De ha ez a folyamat már spontán módon megkezdődött, és vannak teljesen vagy szinte teljesen cigány falvak és városi kerületek Magyarországon, akkor meg kellene vizsgálni, hogy mivel lehetne segíteni őket. Határozottan ellene vagyok az erőszakos szegregációnak, de az oktatásban erősíteni kellene a felzárkóztató, a kulturális hátrányokat fokozatosan ledolgozó kollégiumokat minden szinten – akár a felsőoktatásig. Egy csak romákat oktató iskola ugyanúgy nevelhet öntudatra, a saját értékek megbecsülésére és fejlesztésére, mint a női oktatási intézmények (Hillary Clinton történetesen egy ilyen, női főiskolán, a Wellesley College-ban végzett – és meglehetősen sokra vitte, illetve még viheti.)
