Van, aki a véletlenek szerencsétlen összejátszásából lesz multimilliomos, aztán védekezhet élete végéig. Hiába irigykedik a Facebookon Lendvai Ildikó, megeshet ilyesmi bölcsész végzettségű politológussal is. Nem akarok én Giró-Szász András pénztárcájában kotorászni, de megemelem a kalapom azok előtt, akik egyszerre politikai stratégák és üzletemberek, a kellő pillanatban váltanak, és attól fogva kikérik maguknak, ha adott posztjukon éppen a másik képességükből fakadó előnyöket ecsetelik mások.
Az pedig már régóta kíváncsivá tesz, hogy miközben folyton hallom, hogy rekordmennyiségű cég szűnik meg, vannak vállalkozások, amelyek napok alatt elkelnek, ahogy gazdájuk országgyűlési képviselő lesz, vagy az államigazgatás csúcsain helyezkedik el. Sőt a bizalom akkora, hogy a vevő a legritkább esetben fizet készpénzzel, részletre vásárol a haszon biztos reményében. Sok rokon, barát, ismerős, netán portás kerül így kivételezett helyzetbe, de ez még semmi! Amikor az eredeti tulaj otthagyja a köz szolgálatát, tárt karokkal várják régi munkahelyén – ismét gazdaként! Magyarán a korábban birtokon belülre került delikvens nagyvonalúan felugrik székéből, lemond összes, igaz, nem vérrel-verítékkel megszerzett jogosítványáról, hogy át-, illetve visszaadja helyét a nagy utat megjárt alapítónak.
Giró-Szász politológusi és üzleti képességeire jellemző, hogy ezt a fordulatot tökélyre fejlesztette: néhány éve alkalmazottból vált tulajdonossá, majd eladóból vevővé, hogy azután – mivel néhány hónapos szünet után ismét minisztériumi ember lett – hipp-hopp megváljon a cégtől, amit hónapokkal előbb éppen visszavett. Nincs ezzel egyedül, talán csak a fordulatszám imponáló. Megszokott az a határozott hang is, amellyel visszautasít mindenféle rosszindulatú gyanúsítást, ha valaki netán a politikai kapcsolatok és az üzleti élet szálainak kibogozására tesz kísérletet – holott e tárgyban szóvivőként nemrég még kísérletező kedvű volt maga is. Amúgy megérdemelne egy nagy ívű politológiai tanulmányt az érintett cégek átruházásának hátországa, bevételeinek alakulása, bár papíron (azaz jogilag) nyilván minden frankó, ám a valóságban, mint annyiszor, megint hülyének vagyunk nézve.
