galéria megtekintése

Cathedra - ex

6 komment


Révész Sándor

A minap Lázár János tájékoztatott minket arról, hogy az állam és az önkormányzat sikertelen iskolafenntartónak bizonyult, ezért ő azt látná jónak, ha az iskolákat rábíznák az egyházakra.

Lázár keresztény-konzervatív elvtársa, Ferenc császár is így látta jónak, de az ő áldott kemény keze sajnos már a kapucinusok bécsi kriptájában nyugodott, amikor az izgága balliberális pedagógusok rátörtek arra a régi jó, feudális rendre, amelyben minden község iskolája az egyházé volt (ha volt egyáltalán), valamennyi tanító a helyileg illetékes lelkész szoros alárendeltségében működött, a járandósága telekhasználat volt meg a szülők természetbeni adományai, és nem zaklatták anyagi igényekkel az államot.

Ám a tanítók 1848-ban vérszemet kaptak. Július 20-a és 24-e között megtartották az első „közös és egyetemes tanítói tanácskozmányt", amelyen megtárgyalták a magyar iskolarendszerrel kapcsolatos kérdéseket, csak úgy magukban, anélkül, hogy a hatalom illetékesei az általuk helyesnek látott keretben és összetételben összehívták volna a tanácskozó grémiumot. Az egyházak privilégiumait védő kisebbséget elsöpörte a papi alárendeltségből kitörni vágyó tanítók szenvedélye, az egyházakat a közoktatásból kizárni kívánó radikálisokat pedig visszafogta a józan többség.

 

Azt a tábort, amely az iskolaügyet teljesen el akarta választani az egyháztól és a felekezetektől teljesen független állami közoktatásügyet kívánt a tanácskozmány jelszavának – szabadság, egyenlőség, testvériség – megfelelő liberális államban, Tavasi Lajos vezette. Az általa létrehozott Nevelési Társaság szervezte meg a tanácskozmányt. Tavasi két évvel azelőtt még Teichengräber volt. Német anyanyelvű felvidéki cipszer, aki ugyanúgy idegen nyelvként tanulta meg a magyart, mint az angolt, a franciát, az olaszt. Bejárta Európát, és hazahozta. Pestalozzi magyarországi szálláscsinálója volt, a legkorszerűbb és legliberálisabb pedagógiai nézetek képviselője, aki a pesti evangélikus gimnáziumot igazgatta ebben a renitens szellemben, amíg be nem állt honvédtisztnek Kossuth seregébe. Meg is adta az árát, jó pár év eltelt, mire visszatérhetett a katedrára.

A tanácskozmányon megjelent egy erdélyi csodabogár, aki azt mondta, hogy a katolikus iskolák eddig is a katolikus állam iskolái voltak, vagyis pont olyanok, mintha államiak lettek volna. Ha már az egyik járom alól kivesszük az iskolát, akkor minek hajtsuk be a másik, az állami járom alá? Teljesen elegendő lenne minden körülírástól mentesen kimondani a tanszabadságot.

Brassai Sámuel volt ez a csodabogár, „az utolsó erdélyi polihisztor", a nagyon radikális és sikeres kolozsvári tanügyi reformer, aki a legnagyobb tiszteletnek örvendett Erdély szellemi éle­tében a XIX. század folyamán, amelyet volt szerencséje a legelejétől a legvégéig végigélni. „A tudomány, elmésség s a logika fegyveres Góliátja" – mondta róla Arany János. Ő Bem apó tisztjeként harcolt, és egy évtizedig volt büntiben, mire visszatérhetett a katedrára.

Szépek lehettek azok az ötvenes évek. Amikor ezen renitens uraknak meg a sok-sok '48-ban kompromittálódott és '49-ben kirúgott névtelen pedagógusnak nem állt módjában belecsepegtetni a liberalizmus mérgét gyarló kollégáik és a zsenge ifjúság lelkébe.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető