A jegybankkal való együttműködés még sohasem volt ennyire „harmonikus”. Az ellenzék pártjai csak arra jók, hogy jelezzék: az Országgyűlés még nem egypárti. A sajtóban maradt még egy-egy független újság, rádió és tévé, hogy mutassák, ez nem a régimódi diktatúra. Az a néhány tízezer városi, aki szereti a koncerteket, a színházat, még talál magának választékot, még nem kötelező stadionbérletet váltani – színházjegy helyett. A békekölcsön, akarom mondani, az államkötvény jegyzése még nem kötelező, csak a bankbetéthez képest többet fizet (mert a bankokat hét csapás sújtja), és nem kell a hozam után adót fizetni, ellentétben az egyéb megtakarításokkal.
A Vezér akarata már az ország határain kívül is érvényesül. Lengyelország újra testvéri ország lett (bár az oroszbarátság szavát még nem értik), Ausztriában a populisták majdnem átvették az elnökséget, a kancellár pedig a józanság helyett a populizmust választotta, de belebukott, mert nem állt jól neki. A Vezér meggyengítette Merkel kancellárt is. Mégis, amíg van a szabadságot, a versenyt, a jogállamot formálisan védő EU, addig bele-beleütközhet annak szabályaiba. Érthető, ha a Vezér nem akarja magára venni még azt a meggyengített, szimbolikus jármot sem, amit az EU tagjaként Magyarország – a többi tagországgal közösen – visel.
A jó hír az, hogy a totális önállóság visszaszerzése után hazajönnek gyerekeink, unokáink. Egy nem tagország polgárait nem illeti meg a szabad munkavállalás vagy letelepedés joga, így csak azok maradhatnak, dolgozhatnak, élhetnek az unió országaiban, akikre az adott országban igényt tartanak – persze figyelembe véve a bevándorlókra (migránsokra) vonatkozó uniós szabályokat és megállapodásokat.
A jó hír az, hogy nem kell tovább az unió szabályait kijátszva védeni a magyar földet az idegenektől, és olcsón vehetnek belőle hazánkfiai, hiszen mindenki szabadulni akar a végre szabad magyar földtől, szabad magyar lakástól.
A jó hír az, hogy a mezőgazdasági termékek árainak magyarországi alakulását nem kell az uniós követelményekhez, földalapú támogatáshoz illeszteni, végre a magyar emberek támogathatják vásárlásaikkal a magyar gazdákat.
A jó hír az, hogy a magyar külgazdaság-politika (vámokkal és más eszközökkel) végre újra minden nehézség nélkül megszabadíthatja a magyar fogyasztót a külföldi „szeméttől”. Nem kell többet olcsó szlovák tejet, olcsó görög epret, olcsó holland sajtot vásárolnunk.
A jó hír az, hogy végre nem az unió, hanem hazánk határait védhetjük meg a migránsoktól, sőt még az unió polgárait is megválogathatjuk, hogy milyen állampolgárnak milyen áron hagyjuk, hogy elnyaralja előlünk a Balatont, eligya előlünk az olcsó magyar pálinkát, elhízzon a mi mangalicánk zsírján.
A jó hír az, hogy a magyar tehetősek sem járkálhatnak csak úgy „olaszba”, „görögbe”, „németbe”, mint ha a sarokra szaladnának le sörért. Most már nekik is kérelmezniük kell a bebocsátást ezekbe az országokba, itt is, ott is.
A jó hír az, hogy vége az értelmetlen rohanásnak, lesz idő álldogálni a határokon, nem csak keleten, nyugaton is. A magyar kamionosok végre alaposan végigolvashatják a Vezér szavait.
A jó hír az, hogy újra nemzeti kézbe kerülhetnek a nálunk működő multik cégei, hiszen ennyi jó hír hallatán szívesen adják át azokat a mi nemzeti gazdáinknak – főként, ha a megbízható nemzeti bizalmi kezek hajlandóak a nekik kiszervezett közpénzből jól megfizetni.
A jó hír az, hogy egyre több lehet a megbízható magyar közmunkáskéz, hiszen a hatékony működésre jobban odafigyelő nemzeti kézbe került valahai multiktól többen „szabadulnak fel” meg az unióból is többen érkeznek haza, így nem kell a munkaerőhiánytól tartani.
Persze sokan kétkedéssel fogadják, hogy a Vezér elszánja magát arra, hogy az IMF után „Brüsszelt” is „kipaterolja”, hiszen szükség van még az unió kohéziós alapjától származó eurómilliárdokra. Ezek a huhogók nem számolnak a Vezér agyafúrtságával, hiszen nem véletlenül akarja lehívni a brüsszeli milliárdokat még az idén meg a jövő év első felében. Ő a jövőbe lát, tudja, hogy 2020 után, de tán előbb is elapadnak a brüsszeli bőségszaruk, és a függetlenségnél nincs édesebb gyümölcse a szabadságharcnak.
A szerző közgazdász, a Medgyessy-kormány gazdasági minisztere
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
