És ezen ítéletek mellett ott van egy kis cikk arról, hogy mit találtak az ombudsman munkatársai a magyarországi büntetés-végrehajtási intézetekben, amikor előzetes értesítés nélkül keresték fel őket, a kegyetlen, embertelen bánásmód, a kínzások megszüntetését és megelőzését célzó ENSZ-program keretében. Azt találták, hogy a fogvatartottak, kivált Tökölön, ki vannak téve a fizikai és szexuális erőszaknak.
Ebbe a kis cikkbe most csak ez a tényközlés fért bele, de egyébként a Népszabadságból is, más lapokból is pontosan tudhatja az olvasó minimum egy éve, az ombudsman tavalyi elborzasztó és drámai jelentése óta, hogy mi folyik Tökölön.
A fogva tartás csak állatokhoz méltó körülményeit most hagyjuk, egyébként is azon a legkönnyebb változtatni. Itt most csupán azt a tényt próbáljuk feldolgozni, hogy a büntetés-végrehajtó állam pontosan azt műveli és hagyja jóvá, amit a büntető állam büntet. A foglyokkal szemben az államot képviselő személyzet is követ el – gyakorta rasszista mocskolódással súlyosbított – fizikai erőszakot, de főleg biztosítja, hogy a bíróságok által növekvő és indokolt szigorral megítélt bűncselekményeket, a fizikai és szexuális erőszakot a foglyokkal szemben büntetlenül elkövessék. Kifejezetten kiszolgáltatják a fizikai erőszaknak azokat, akiknek nem tetszik a pofájuk – például azért, mert igényt tart arra, ami neki törvényesen jár, és nem tűri szótlanul jogai semmibevételét. Az ombudsman tavalyi jelentéséből (is) tudjuk, hogy Tökölön „beavatási szertartásként” szexuális erőszak zajlik. Vagyis az állam intézményében, az államot képviselő személyzet tudtával és szeme előtt rendszeresen, tömegesen, rutinszerűen, a büntetlenség biztos tudatában elkövetik azt a bűncselekményt, amelyért egyébként sokéves börtönbüntetéseket szabnak ki a bíróságok.
Az állam szexuális erőszakért elítél, hogy az állam felügyelete alatt követhess el és követhessenek el veled szemben szexuális erőszakot. Szép, ugye?! Tehet-e állam ennél többet azért, hogy hiteltelenné váljon a törvényeivel és a törvényességet képviselő intézményeivel együtt épp azok szemében, akiket azért vittek a börtönbe, hogy a törvényesség tiszteletére neveljék őket?! Aki az állam legközvetlenebb felügyelete alatt nem érezheti azt, hogy a bűncselekményektől védve van, miképp gondolhatná, hogy érdemes a törvényesség útján keresni a biztonságot az életben? Az állam a bűnözők külön világába, szokásrendjébe zárja be, akit bezár. A törvénytelenség világába küldi a bíró, akit a törvény nevében börtönbe küld.A büntetés-végrehajtó állam pontosan azt műveli és hagyja jóvá, amit a büntető állam büntet.
