Színpadra szólították a rezsim minden szereplőjét, be van dobva a teljes arzenál. Ez a csapda azonban – éppen rendszertipikus volta miatt – lehetőség is az ellenzék számára. Nem diadalra, nem révbe érésre, de arra, hogy horgonyt vessen valahol, hogy világosabban látható legyen a térképen a pont, ahol áll. A frontok kivételesen tiszták, mert az egyik oldalon a Fidesz és a Jobbik népszavazási koalíciója. A másik oldal? A kérdés csapdájába ellenzéki szavazók is jócskán beleesnek. Ugyanakkor az ügy otrombasága megriasztott olyanokat is, akik eddig távolságot tartottak a politikától, vagy konzervatívnak definiálták magukat. Hasonló történt legutóbb Bayer Zsolt kitüntetése kapcsán is. Számszerűen nem egyenlíti ki egymást a kormány népszavazási nyereség- és veszteséglistája, de a velük most szembekerülő oldalon felsejlik egy újfajta erkölcsi és ízlésbeli konszenzus lehetősége. Nem politikai konszenzus, de közös platform vagy sziget egy durván rossz erkölcsű és ízlésű politikával szemben. Valami, ami eddig nem látszott: a politikai ellenzék mellett egy ennél elmosódottabb határú, szélesebb morális ellenzék megmutatkozása.
Kedvüket szegheti, ha a referendum elutasításának technikáiról folyik végeláthatatlan vita, ahelyett, hogy az elutasítás okai válnának egyértelművé. Eddig háromfajta érveléssel is találkozhattunk:
1. A népszavazásnak nincs relevanciája. Senkit nem kötelez semmire, nincs gyakorlati következménye, csak pénzkidobás. Van jobb dolgunk is, mint ezzel tölteni a vasárnapot. Ez az argumentáció az eljárást feleslegesnek, de nem tisztességtelennek nevezi, és ezzel éppen a lényeget kerüli ki.
2. Orbán Európa-ellenes népszavazást tart, ki akar lépni az unióból. Ez már közelebb visz a lényeghez, a kormány maga is „Brüsszelnek üzen”. Ám, noha a magyarok többsége az EU-ban akar maradni, hasonlóan nagy arányban nemmel szavaznának a konkrét kérdésre. Ezek szerint ezt az érvelést mindeddig nem találták meggyőzőnek. Nem hiszik, hogy Orbán kilépne az unióból, amelynek gazdasági előnyeit lefölözi. Ebben rövid távon igazuk is van, mégis jogos a „Maradj otthon, maradj Európában!” felszólítás. Orbán többet és veszélyesebbet akar, mint Magyarországot kiléptetni. Magát Európát akarja „kiléptetni Európából”, az európai értékvilágból. Az uniót formálná a saját képére, hogy hangadó szerephez jusson benne. Vissza akarja minősíteni a szövetséget szimpla „Közös Piaccá”, azaz még a piaci szabályokat sem számon kérő, megcsapolható közös kasszává. Amit kioperálna Európából: a demokratikus, emberjogi, kulturális, szociális normák közösségét, az éppen Európa csontozata. Ha előbb nem, hát legutóbb akkor szólalhatott meg bennünk a vészcsengő, amikor Varsóban egy odavetett mondatban már nemcsak azt követelte, hogy az unió ne szólhasson bele a tagállamok migrációs politikájába, hanem azt, hogy szociális ügyeibe sem. A népszavazás ebben az értelemben valóban Európáról szól, de nem csak arról. Ha csak arról szólna, még valóban lehetne a leírt kérdéstől függetlenedve az igazi Európára, az európai és a nemzeti identitás elválaszthatatlanságára igent mondani.
3. De nem lehet, nem is szabad a kérdéstől függetlenedni. Mert a lényeg – és erről szól a harmadik érvrendszer – az, hogy a kérdés és vele az egész akció trükk, megvezetés, hazug politikai játszma. Ez a metódus nem a rendszer egyik alkalmi terméke, hanem maga a rendszer. Ahol semmi sem az, ami: a „nemzeti érdek” nem a nemzet érdeke, az „együttműködés” nem együttműködés, a középosztályra hivatkozó „elitellenes” duma a saját hűbéreselitjük szemérmetlen gazdagítása. A népszavazásnak csúfolt szavaztatás eleve bűnben fogant: akkor kapták elő, amikor a legnagyobb disznóságot kellett vele elfedni. Február 23-án a Fidesz alelnökéhez köthető kopaszkülönítmény állta el egy valódi népszavazás útját. Országos botrány, ez már mindenkinek sok. Nem előbb, nem később, éppen másnap: február 24-én állt elő Orbán gyorsan a maga népszavaztatásával. A gyanúba keveredett kormány sebtében hamis alibit tákolt magának: még hogy ők akadályoztak volna egy népszavazást? Ugyan! Hiszen maguk kezdeményeznek egyet! És lám, amint a kampányuk sikerét észlelték, „bűncselekmény hiányában” lezárták a kopaszbotrány nyomozását. Az alibi működött.
Persze, szól ez az akció Európáról is, de elsősorban a februárban kissé leeresztő rendszer felpumpálása, erődemonstrációja, díszszemléje. Február 24-én Orbán elszólta magát: „Aki nemmel szavaz a népszavazáson, az kiáll a magyar kormány mellett.” Fricz Tamás később elmagyarázta: „2008-ban pontosan tudta mindenki, hogy az ún. háromigenes népszavazás sem csak a három kérdésről szólt, hanem a Gyurcsány-kormány menesztéséről. 2016 októberében sem csak a migránsügyről van szó…” (Magyar Idők, július 31.) De nem ám. Minden szavazólap cinkelt kártya: a kérdés rajta csak trükk, álca. Palira vesznek. Csalókkal ne ülj le játszani! Állj fel az asztaltól! A bojkott ezt jelenti.
