galéria megtekintése

Bukóiskola

2 komment


Hargitai Miklós

A régmúlt korok látványosságai közé tartozó bolhacirkuszok idomárjai (mai terminológiával: notórius állatkínzók) sajátos módszerekkel trenírozták a szolgálatukba hajtott állatkákat. Először is üveglappal fedett dobozba zárták a bolhákat, hogy leszokjanak a túlzott ugrálásról: amelyik kétszer beverte a fejét a láthatatlan plafonba, harmadszorra már megjegyezte, hogy mekkora a valóságos mozgástere. Utána jött a hám – a cirkuszi bolhának nem a súlypontemelkedés, hanem a vonóerő és az engedelmesség a legfontosabb tulajdonsága –, aki pedig jól teljesített, annak a végén a vérszívási jog lett a jutalma, de húzni persze továbbra is kellett.

Az orbáni Magyarország politikai felépítménye nem bolhacirkusz – bármilyen hasonlóság csak a véletlen műve –, tökéletesen kondicionált egyedek azonban szép számmal akadnak benne. Most éppen Rubovszky György kottyantotta el, hogy szabad mandátum ide, parlamenti hatáskör oda, a következő köztársasági elnök személyéről – ahogyan már Schmitt Pál és Áder János eseté­ben megtapasztalhattuk – megint Orbán Viktor fog dönteni.

Teheti mindezt egy olyan országban, ahol a pártok közhatalom-gyakorlását kategorikusan tiltó alkotmány ellenére simán eldönthette a Fidesz, hogy ki kapjon trafikengedélyt (Szekszárdon hangfelvétel készült róla, ami azonban az ügyészség ingerküszöbét mégsem érte el), így aztán aligha akadhatunk fenn azon, hogy a kormány és a kormánypárt feje törvényt sértve ugráltatja a beosztottjait.

 

Töprengésre inkább csak az késztetheti az egyszerű polgárt, hogy mit tehetett vajon a Schmitt Pál-i erényeket bőségesen csillogtató Áder János, amivel elpuskázta az újraválasztási esélyeit. Lojalitásból ugyanúgy nem volt hiány nála, mint megalkuvásból: a mélypont talán a parlamenti felhatalmazás nélkül született Orbán–Putyin-atompaktum aláírása volt (ami éppen az ő szignójával vált nemzetközi szerződéssé, az elnök viszont azzal a felkiáltással kanyarította rá a nevét, hogy a népnek itt úgysincs beleszólása, hiszen nemzetközi szerződésről van szó, így a népszavazás nem opció), de a házszabályellenesen elfogadott földtörvény átengedése miatt is lenne szégyenkeznivalója, ha gyakorló katolikusként politikai ügyekben is megszólalna olykor a lelkiismerete. A bűnlajstroma viszont – már a miniszterelnök szemszögéből nézve – meglehetősen szellős: főbenjáró vétekként most csak az tudnánk említeni, hogy elindította a folyamatot, amelynek végén az MNB-alapítványok információinak titkosítása lehetetlenné vált, kiborultak a szekrényből a jól tartott rokonok, amiből kétségtelenül kínos kormányzati vesszőfutás kerekedett, de hát sebaj, a köztársasági elnök feladata mégiscsak az államszervezet demokratikus működése (és nem a kormányoldal népszerűsége) fölötti őrködés lenne. Gondolnánk mi.

Egy dal kívánkozik ide a végére, a Sziámitól a Száz bolha: nem csak az derül ki belőle, hogy százból ha egyszer, az már nagyon (márpedig százból egyszer azért Áder is oda-odavert a NER-nek), hanem az is, hogy nem elég egyszerűen jónak lenni; elég jónak kell lenni, és azt, hogy ki jó eléggé, egyedül a bolhacirkusz-igazgató döntheti el.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.