Hacsak nem arról, hogy a kormánypárt és szervilis kollaboránsok a kopaszoktól a Nemzeti Választási Bizottságig aljasságügyi munkásságuk keretében sokszor megakadályozták, hogy a magyar emberek elmondhassák véleményüket legfontosabb ügyeinkről, így az olimpiáról vagy az atomerőmű-bővítésről.
Éppen csak a kormány kvótakérdéséről írhattak ki népszavazást, pedig ez pont semmiről nem szólt, csak Orbán Viktorról. Semmi köze nem volt a globális migrációs válsághoz, a menekültkrízishez, pláne az országhoz. Ez egy nagyszabású politikai performansz volt, amelyben minden Orbán Viktor akarata szerint alakult.
Kivéve az eredményt. Tíz év óta először fordult elő ugyanis, hogy egy országos szavazás vége nem az lett, amit Orbán akart. Hiába fordított a kormány eszetlen mennyiségű pénzt a propagandára, a miniszterelnök alulmaradt.
Ez súlyos politikai vereség, amelynek viszont kevés a közvetlen következménye. Orbán a választóit maga mögött tudhatja, az ellenzékről meg kiderült, hogy legakcióképesebb része a Kétfarkú Kutya Párt.
Ám nem ez a lényeg, hanem az: soha ne felejtsük el, mekkora árat fizettünk Orbán műsoráért. Nem azzal a több mint tízmilliárddal, amit kiosztogattak a haveroknak hirdetésekre. Hanem azzal, amennyivel rosszabb hellyé tették Magyarországot. Azzal, hogy az egykor volt közszolgálati médiában ész nélkül terroristáztak, hogy országgyűlési képviselőket küldtek emberek közé a féktelen gyűlölet üzenetével. Azzal, hogy sötét lelkű, gonosz kampányt folytattak.
Olyat, amely örök mementója lesz Orbán bukásának. A politikai vereség csak egy epizód, lesz másik is. Orbán bűne az, hogy olyanná akarta tenni Magyarországot, amilyen nem lehet. Az ország meg is üzente neki: nem lesz ilyen.
