galéria megtekintése

Búcsú Petőfitől

10 komment


Megyesi Gusztáv

Baj van Petőfivel és a márciusi ifjakkal. Erre március 15-én jöttünk rá a miniszterelnöki beszédből, ami a szokottnál is nagyobb ívű volt, s végre rendszerbe foglalta a magyar forradalmakat.

Az egyik csoportba tartozik negyvennyolc, ötvenhat és a híres-nevezetes, világot megrázó fülkeforradalom, az alaptörvény elfogadását is ideértve. Ezek a jó forradalmak. A másik csoport gyökerei a jakobinusokig nyúlnak vissza, s egyik kicsúcsosodásuk a tizenkilences vörösterror, majd a negyvenöt utáni szovjet megszállás a kommunizmussal. Ezek helytelen, a magyaroktól idegen, rossz forradalmak, nem kér belőlük többé a magyar nép.

Azt már régóta tudjuk, hogy március közepén minden politikusból előbújik a benne rejtező teoretikus, a miniszterelnökből különösen. Hosszú éveken át nem foglalkoztunk a beszédeivel, legfeljebb ha jót röhögtünk rajtuk. De ez most más. Már jó ideje nincs ok a röhögésre, mert nem tud a miniszterelnök akkora képtelenséget mondani, hogy abból előbb-utóbb ne legyen valóság, a célzásaiból pedig találat. A jakobinus vonal jó ötlet: vörösterrorig, kommunizmusig vezet, optimális ellenség, főleg, hogy a hívők semmit se tudnak róla. A gond csak az, hogy Petőfi és a márciusi ifjak rajongtak a jakobinusokért, példaképüknek tartották őket. Ez súlyos ellentmondás, hiszen ha valaki ellenségnek tekinti a jakobinusokat, a vörösterror és a szovjet megszállás előhírnökeit, akkor Petőfit is meg kell vetnie.

 

Szerencsére vannak már olyan erők az országban, amelyek értik az idők szavát. Kormánypárti honlapon olvastuk, hogy a Jobbik főideológusai március 15-ét és az egész szabadságharcot, úgy, ahogy van, hazaárulásnak tartják, s az aradi vértanúk napján pezsgővel koccintanak Haynau dicsőségére.

A miniszterelnök viszont sajnos túl tartózkodóan fogalmaz. Legújabb üzenete sokak szerint a legkifinomultabb náci stílust és tartalmat képviseli, amennyiben gazdaállatról, jogvédő falkáról beszél, ergo a nemzet testét immáron alacsonyabb rendű lények rágják. Mindenesetre másnap (az ezt követően eltanácsolt) Böröndi minisztériumi tanácsos kissé bátortalanul ugyan, de már varangyoknak nevezte a tanárokat, ráérezve, hogy a rezsibiztos minapi kommunistázása és ügynöközése kezd terméketlenné válni, s mi lesz, ha a migránsok elleni hisztéria is alábbhagy.

Ha mi most a miniszterelnök táborába tartozhatnánk, menten pezsegni kezdene a vérünk, s úgy rúgnánk ki Petőfit a nemzeti köztudatból, hogy még Morzsa kutya se maradna utána. Ilyen feszült helyzetben, amikor migránsok lepték el a hazát kockás inges és kollaboráns tantestületek segítségével, észnél kell lennünk. Márpedig országszerte több száz Petőfi-szobor áll, a jakobinusbarát költőnek hídja, mozija, rádiója, tévécsatornája, színháza, múzeuma, sportklubja van, díjak, iskolák, művházak, utcák és terek őrzik a nevét, holott nem közénk való, aki királyakasztásról ír, meg hogy kér a nép. Ha Károlyival, Nagy Imrével elbántunk, nehogy már Petőfi kifogjon rajtunk. Ehhez minden személyi és tárgyi feltétel adva van; hogy most a magunk részéről csak a legifjabb képviselőket említsük, akik bárminemű törvényjavaslat benyújtására képesek, ráadásul elfogultsággal se vádolhatók, hogy esetleg túl sokat olvastak Petőfit.

Ez volna csak az igazán magyarnak való feladat, s mérce is, hogy lássuk, túlnő a mi rendszerünk még Petőfin is. Ami pedig az irodalmi vonatkozásokat illeti, adjon mindenkinek harci kedvet, hogy hat évvel vagyunk a legutolsó pozitív forradalom után, és még mindig csak 37 köztéri Wass Albert-szobor áll az országban.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.