galéria megtekintése

Brüsszel is üzen

1 komment


Dési András

Zsírkrétával írták a Brüsszelnek szóló üzeneteket az aszfaltra. ­Angolul, franciául, németül, spanyolul és ki tudja, még hány nyelven. A márciusi terrortámadások után a belga fővárosban több száz járdafirka borította a tőzsde előtti teret. Volt köztük, amelyik a 'csába küldte az Iszlám Államot, a többség azonban a szolidaritásról és a szeretetről szólt. Értették is mindegyiket.

Majd két hónappal később a magyar kormány üzen Brüsszelnek. Nem zsírkrétával a tőzsdepalota előtt, bár volna hírértéke, ha mondjuk Kovács Zoltán kormányszóvivő meg a magyar állandó képviselet vezetője együtt rajzolná az aszfaltra, amit itt a Kárpát-medencében nem kevés pénzen kiplakátoltak. Láttunk már hasonló köztéri akciókat: két éve az európai parlamenti választás előtt követelt a Fidesz több tiszteletet a magyaroknak. A 2014-es üzenettel sem tudtak mit kezdeni a magyar kormányzati nyelvben szitokszóvá vált „Brüsszelben". A mostanival sem tudnak, hiszen az Európai Bizottság már értésre adta: aggályosnak tartja népszavazás kiírását a jogilag kötelező tanácsi határozatokról. Még azzal együtt is, hogy a Fidesz által keresztülnyomott referendum nem ezekre, hanem a jövőben meghozandó döntésekre vonatkozik.

A mostani plakátolás beleillik abba a nagyszabású PR-hadműveletbe, amivel az Orbán Viktor-brandet építik itthon és Európában. El kell ismerni, a menekültválságot ügyesen meglovagolta a miniszterelnök. Ma már mindenütt figyelnek arra, amit mond. Ahogy Merkel, úgy Orbán is megosztó. Van, aki idegengyűlölőnek és uszítónak tartja, mások lelkesen tapsolnak neki.

 

Kivéve „Brüsszelt", ott nem mutatnak érzelmeket. Értik, hogy mire megy ki a játék, de lepereg róluk az üzenet. Hatalmas alkudozás zajlik. Az Európai Bizottság megpróbálja valamiféle ­közös vonalra terelni az erősen széthúzó huszonnyolc tagállamot. A módszerek erősen vitathatók, a javaslat – miszerint minden egyes be nem fogadott menekültért 250 ezer eurót kellene fizetni – hajmeresztő. A nagyotmondásnak, a licitálásnak most még nincsenek határai, minden érintett fél próbálja magát a lehető legkedvezőbb pozícióba lavírozni. Bár Orbán az EU–török alku előtt megmondta, hogy az sokba fog kerülni, előbb-utóbb valamiféle szolidaritást kell mutatni. S ha a magyar kormány nem hajlandó pár ezer embert sem befogadni, ha ezt az üzenetet akarja megértetni, a vonakodásnak ára lesz. Függetlenül attól, hogy Budapesten éppen ki szajkózza, hogy Magyarország a déli határok védelmével járul hozzá a menekültválság megoldásához. A pengésdrótos kerítésről tudni, hogy lyukas. Idén is nagy számban jönnek a menekültek. És nem állnak le.

Negyedszázaddal ezelőtt, a vasfüggöny lebontása után a kelet-közép-európaiak olyanok akartak lenni, mint a nyugatiak. Ma a csalódott térségből az elfajzott, elpuhult Nyugat végét kürtölik világgá, és régiónkat tartják a keresztény Európa védelmezőjének. Tévednek, s ezt Brüsszelből is megüzenik nekik. Nem plakátokkal, de úgy, hogy érteni lehessen. Mindenütt.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.