galéria megtekintése

Brexit és új Európa

A politikában sajnos gyakran kell választani a nagyon rossz és a még rosszabb között. ­Kelet-Közép-Európa lakosai számára a Nagy-Britannia uniós tagságáról rendezett júniusi népszavazás is épp ilyen.

A Brexit, azaz Nagy-Britannia kilépése az EU-ból óriási gazdasági károkat okozna a kelet-közép-európai uniós tagországoknak. Szigorodnának a brit bevándorlási szabályok, szűkülnének a ­kereskedelmi lehetőségek, az onnan ­érkező külföldi befektetések értéke pedig a mélybe zuhanna. Ám a Nagy-Britannia maradását szorgalmazók győzelme még több kárt okozhat a térségben, mert megerősítheti az illiberális politikusokat, a kormányok és a magánszféra egyes szereplőinek a lakosság kizsákmányolására irányuló szövetségét, és megfoszthatja a polgárokat attól a joguktól, hogy beleszóljanak a kulcsfontosságú uniós döntésekbe.

Kelet-Közép-Európa és Nagy-Britannia viszonya valamennyire mindig is terhelt volt. A kilencvenes években Nagy-Britannia támogatta a térség államainak uniós tagságát. Akkor, amikor Franciaország és Németország vezetői még nagyon bizonytalanok voltak az EU-bővítés kérdésében. De a brit támogatásban volt egy csapda: a brit vezetők vonakodtak elfogadni azt a rég kinyilvánított uniós célt, hogy a szövetség egyre szorosabbá váljon (ami politikai egységet jelent, a nemzeti szuverenitás megosztását a szövetséggel). Nem csináltak titkot abból sem, hogy az EU bővítését arra kívánják felhasználni, hogy azzal is megakadályozzák az integráció elmélyítését.

 

A népszavazást megelőző uniós tárgyalásai során David Cameron miniszterelnök elérte, hogy ha országa bent marad is az unióban, kimaradhat a szövetség esetleges elmélyítéséből. Ha ­sikerrel jár, és meggyőzi a választókat a maradásról, az veszélyes üzenet a kelet-európai illiberális politikusoknak, akik arra a következtetésre jutnak majd, hogy részesülhetnek az integráció gazdasági előnyeiből úgy is, hogy közben megkurtítják állampolgáraik jogait, s arra használják az uniós támogatásokat, hogy saját klientúrát építsenek ki, és megerősítsék hatalmukat az állam polgárai felett.

Az olyan illiberális kelet-közép-európai nacionalisták, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök, szeretik azt mondani, hogy csupán a nemzeti szuverenitást védik a brüsszeli bürokratáktól. Cameron kezdeményezése a kezükre játszik, mert megengedi Orbánnak és szövetségeseinek a szomszédos országokban, hogy kiátkozzanak bármilyen, az unió ­elmélyítésére, illetve a szövetség hatalmának és legitimációjának megerősítésére irányuló próbálkozást.

Ám az az igazság, hogy a kelet-közép-európai ál­lamok már nem sokat tudnak elveszíteni a szuverenitásukból. Pénzügyi és termelési eszközeik külföldi cégek tulajdonában vannak, a gazdaságukat meghatározó legtöbb szabályt pedig az EU alkotta meg.

Az uniós tagság feltételeként olyan intézményrendszert kellett létrehozniuk, amely megvédi az európai piac egységét a nemzeti befolyástól. Emellett az uniós intézmények és szabályok korlátozzák a nemzeti kormányok lehetőségeit arra, hogy saját fiskális, monetáris vagy gazdaságpolitikát folytassanak.

Ennek következtében a kelet-közép-európai államok lennének a mélyebb integráció legnagyobb nyertesei, mert állampolgáraiknak nagyobb ­beleszólásuk lenne az EU politikai folyamataiba. Jelenleg az ­uniót olyan politikusok vezetik, akik nem felelnek dönté­seikért annak teljes területén. Az EU politikájáról Brüsszelben tárgyaló brit, német vagy francia politikusok csak otthon harcolnak újraválasztásukért, ezért nem igazán érdekeltek abban, hogy a periféria lakosságának az érdekeit is figyelembe vegyék. Valószínűleg az olyan uniós programok sem érdeklik őket ­túlságosan, amelyeknek hosszú távú, az egész szövetségre kiterjedő ­előnyei lehetnek, ha ez azt jelenti, hogy rövid távon növelniük kellene a hozzájárulást
a közös költségvetéshez.

Emiatt Brüsszel gyakran olyan, mintha az „Európai Megosztott Államok” fővárosa lenne, amelyet olyan tagállamok dominálnak, amelyek a lehető legalacsonyabb áron akarnak hozzáférést a kontinens közös piacához. Az EU a GDP-jének csupán 0,3 szá­zalékát költi arra, hogy a kontinens fejlettségi ­különbségeit csökkenteni próbálja, és az 500 millió fős közös piacot akkorka apparátussal ­működteti, amelynek nagyjából a négyszerese dolgozik az amerikai mezőgazdasági minisztériumban.

Furcsamód még az is lehetséges, hogy az uniónak ­előnye származik a kudarcból. Ha Nagy-Britannia úgy dönt, hogy bent marad az EU-ban a Cameron által kialkudott feltételekkel, az megerősíti a konzervatív liberálisok és az illiberális nacionalisták EU-ellenes szövetségét. Bármennyi kárt okozna rövid távon Európának a Brexit, lenne egy nagy előnye: megakadályozná, hogy egy ilyen szövetség fala elzárja a további integráció útját.

A politikai integráció felé tett lépések megváltoztatnák a brüsszeli politikusok döntéseit befolyásoló körülményeket, és növelnék az EU legitimitását.

A kelet-közép-európai államok szempontjából a júniusi brit népszavazás legfontosabb kérdése nem az, hogy Nagy-Britannia bent marad-e az unióban, hanem az, hogy az eredmény miként befolyásolja majd a szövetség jövőjét.Project Syndicate 2016
Cameron kezdeményezése megengedi Orbánnak és szövetsége­seinek, hogy kiátkozzanak bármilyen, az unió elmélyítésére irányuló próbálkozást.

Bruszt László
szociológus, Scuola Normale Superiore, Firenze

Nauro F. Campos
közgazdász, Brunel University London

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.