A népszavazást megelőző uniós tárgyalásai során David Cameron miniszterelnök elérte, hogy ha országa bent marad is az unióban, kimaradhat a szövetség esetleges elmélyítéséből. Ha sikerrel jár, és meggyőzi a választókat a maradásról, az veszélyes üzenet a kelet-európai illiberális politikusoknak, akik arra a következtetésre jutnak majd, hogy részesülhetnek az integráció gazdasági előnyeiből úgy is, hogy közben megkurtítják állampolgáraik jogait, s arra használják az uniós támogatásokat, hogy saját klientúrát építsenek ki, és megerősítsék hatalmukat az állam polgárai felett.
Az olyan illiberális kelet-közép-európai nacionalisták, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök, szeretik azt mondani, hogy csupán a nemzeti szuverenitást védik a brüsszeli bürokratáktól. Cameron kezdeményezése a kezükre játszik, mert megengedi Orbánnak és szövetségeseinek a szomszédos országokban, hogy kiátkozzanak bármilyen, az unió elmélyítésére, illetve a szövetség hatalmának és legitimációjának megerősítésére irányuló próbálkozást.
Ám az az igazság, hogy a kelet-közép-európai államok már nem sokat tudnak elveszíteni a szuverenitásukból. Pénzügyi és termelési eszközeik külföldi cégek tulajdonában vannak, a gazdaságukat meghatározó legtöbb szabályt pedig az EU alkotta meg.
Az uniós tagság feltételeként olyan intézményrendszert kellett létrehozniuk, amely megvédi az európai piac egységét a nemzeti befolyástól. Emellett az uniós intézmények és szabályok korlátozzák a nemzeti kormányok lehetőségeit arra, hogy saját fiskális, monetáris vagy gazdaságpolitikát folytassanak.
Ennek következtében a kelet-közép-európai államok lennének a mélyebb integráció legnagyobb nyertesei, mert állampolgáraiknak nagyobb beleszólásuk lenne az EU politikai folyamataiba. Jelenleg az uniót olyan politikusok vezetik, akik nem felelnek döntéseikért annak teljes területén. Az EU politikájáról Brüsszelben tárgyaló brit, német vagy francia politikusok csak otthon harcolnak újraválasztásukért, ezért nem igazán érdekeltek abban, hogy a periféria lakosságának az érdekeit is figyelembe vegyék. Valószínűleg az olyan uniós programok sem érdeklik őket túlságosan, amelyeknek hosszú távú, az egész szövetségre kiterjedő előnyei lehetnek, ha ez azt jelenti, hogy rövid távon növelniük kellene a hozzájárulást
a közös költségvetéshez.
Emiatt Brüsszel gyakran olyan, mintha az „Európai Megosztott Államok” fővárosa lenne, amelyet olyan tagállamok dominálnak, amelyek a lehető legalacsonyabb áron akarnak hozzáférést a kontinens közös piacához. Az EU a GDP-jének csupán 0,3 százalékát költi arra, hogy a kontinens fejlettségi különbségeit csökkenteni próbálja, és az 500 millió fős közös piacot akkorka apparátussal működteti, amelynek nagyjából a négyszerese dolgozik az amerikai mezőgazdasági minisztériumban.
Furcsamód még az is lehetséges, hogy az uniónak előnye származik a kudarcból. Ha Nagy-Britannia úgy dönt, hogy bent marad az EU-ban a Cameron által kialkudott feltételekkel, az megerősíti a konzervatív liberálisok és az illiberális nacionalisták EU-ellenes szövetségét. Bármennyi kárt okozna rövid távon Európának a Brexit, lenne egy nagy előnye: megakadályozná, hogy egy ilyen szövetség fala elzárja a további integráció útját.
A politikai integráció felé tett lépések megváltoztatnák a brüsszeli politikusok döntéseit befolyásoló körülményeket, és növelnék az EU legitimitását.
A kelet-közép-európai államok szempontjából a júniusi brit népszavazás legfontosabb kérdése nem az, hogy Nagy-Britannia bent marad-e az unióban, hanem az, hogy az eredmény miként befolyásolja majd a szövetség jövőjét.Project Syndicate 2016
Cameron kezdeményezése megengedi Orbánnak és szövetségeseinek, hogy kiátkozzanak bármilyen, az unió elmélyítésére irányuló próbálkozást.
Bruszt László
szociológus, Scuola Normale Superiore, Firenze
Nauro F. Campos
közgazdász, Brunel University London
