Sokunk számára egyértelmű, hogy azonnali változtatásra szorult az ésszerűtlen dohánybolti szabályozás. Most aztán nem kellett előzetes hatásvizsgálat, nem kellett alapos rendőrségi elemzés, nem volt szükség hosszú – a határozott döntést lassító – mérlegelésre, hanem csak a haladéktalan cselekvés lehetett indokolt. Egy trafik portáljának és belső terének átalakítása nem túl bonyolult, legfeljebb költségigényes.
Gyors intézkedés helyett a kormánypárti politikusok a halálbüntetés kérdésének ismételt felemlegetésével és napirenden tartásával izgatják a felháborodott embereket. Először Pécsen a miniszterelnök hozta szóba az EU alapértékeivel ellentétes idevonatkozó gondolatát, majd egy nappal később a bér- és kiflikommandó egykori parancsnoka kihirdette a megfellebbezhetetlen határozatot: „az ilyen ember megérdemli a halálbüntetést”. A pisztoly és bajusz nélküli magyar Paul Kersey (főállásban frakcióvezető) jogi szempontok mérlegelése nélkül kiszabta a legsúlyosabb büntetést. Kaposvár fideszes országgyűlési képviselője sem akart lemaradni e méltatlan versenyben. Április 29. napján „Le a fóliával! Halálbüntetést az elkövetőkre!” címmel tartott sajtótájékoztatót, és azt mondta „az én személyes erkölcsi érzékem szerint is az ilyen aljas indokkal elkövető, különös kegyetlenséggel gyilkoló embernek a halál a méltó büntetése”. Teljesen fölösleges ez a harsány és provokatív fellépés, hiszen szinte biztosra vehető, hogy az elkövetéssel meggyanúsított személy a hatályos büntető törvénykönyv által meghatározott legsúlyosabb/legszigorúbb büntetésben fog részesülni.
A kormánypárti képviselők a gyorsított tempójú megtorlás kultúráját akarják ránk erőszakolni, miközben az EU-ba tömörült nemzetek hideglelést kapnak az újabb eszement magyar ötlettől. Az idegengyűlöletet szító és a halálosztással kokettáló Magyarországot természetesen nem kezeli családtagként a fejlett országok közössége, mivel politikai és gazdasági gyakorlatunk nem felel meg a közösen kialakított alap- és irányelveknek, megállapodásoknak.
A „rögtönítélő” urak számára sokszor csak zavaró tényező az európai érték- és jogrend. Ők nem a problémák rendszerszerű és korrekt megoldását, hanem az indulatok felkorbácsolását szorgalmazzák, nyilvánvalóan politikai haszonszerzés reményében. Még belegondolni is rossz, mit követelnének ezek a honatyák, ha például a néhány éve 77 embert meggyilkoló norvég Anders Behring Breivik magyarországi joghatály alá tartozna?! Az EU-n kívüli Norvégiában érdemi módon fel sem merült az élet kioltásával járó büntetés alkalmazása, de Mária országában azonnal kötél, golyó, méreg vagy villamosszék után kiáltanak a kereszténydemokrata alapokon álló képviselők.
A politika szereplőinek mostani megszólalása félelmetesebb, mint a hivatkozott film. Azt ugyanis szerencsés esetben néhány napon belül kiheverte az emberfia, de a jelenlegi kormányzó párt és a radikális jobboldal vezetőinek mondatai maradandó külkapcsolati, közéleti és közérzeti romlást okoznak. Sajnálatos, hogy a magyar állam nem a bűnmegelőzés módozatait keresi, hanem számító módon halálbüntetést emlegetve durván kihasználja a társadalom félelmét, felháborodását és tájékozatlanságát. A kérdés ismételt napirendre vétele penészes politikai termék, viszont átütő erejű médiajelenlét biztosítására tökéletesen alkalmas. Ismét – a közvéleményt hergelő és megosztó – kommunikációs trükkel próbálkoztak, de az uniós felzúdulás gyors visszakozásra kényszerítette az ország vezetőjét és beosztottjait. Félreérthetetlenül tudatták velük, hogy ebben a közösségben lejárt szavatosságú árut propagálni és eladni egyaránt tilos. A népszerűségi index javításáért bedobott csodafegyver csütörtököt mondott, a kínált gumicsontot nem vette be a társadalom, hanem kapásból visszadobta a feladónak. Bizonyára a halálbüntetés-pártiak is elutasítják a sokszor visszatérő téma ily módon történő kezelését. Mindenkit át akartak vágni az ország vezetői: az ellenzőket is, a pártolókat is, Európát is. Szűkül a mozgásterük, ezt igazolja, hogy már megint konzultálni akarnak a nemzettel írásban, szóban. A kormányzati tisztségviselők megint a társadalmi párbeszéd szükségességéről motyognak, persze nincs ember széles e hazában, aki elhinné, hogy a hatalom őszinte diskurzusra törekszik. Konzultáció egyenlő manipuláció.
Újra a korabeli mozira emlékezem: huszonévesen láttam a félelmetes filmalkotást, és nem tagadom, ellentmondásos érzések kavarogtak bennem. Egyrészt megijesztett és sokkolt a nyílt erőszak, másrészt megértéssel (csaknem rokonszenvvel) tekintettem az önbíráskodást végrehajtó főszereplőre. Ma már tudom, hogy a romboló hatású propagandafilm a látszólag jogosnak tűnő önkényes leszámolás társadalmi elfogadtatására irányult, és hamis receptet kínált a hetvenes-nyolcvanas években elszabadult amerikai nagyvárosi bűnözés visszaszorítására.
Halálbüntetéssel flörtölő urak! Magyarország állami vezetői és képviselői ne viselkedjenek ostorpattogtató és betyáros figurára vett Paul Kersey-ként, mivel alakításuk nívótlan és abszolút hiteltelen. Kénytelen-kelletlen, de vegyék tudomásul, hogy egy demokratikus jogállamban a parlament és a végrehajtó hatalom cselekvését soha nem vezérelheti bosszúvágy, tudatosan gerjesztett indulat, valamint népharagra épített kívánalom. Ha mégis, akkor bye-bye Európa!
A szerző közgazdász
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
