Mi jogosítja fel az államot arra, hogy rabságban tartson embereket? Az, hogy a törvényesség uralmát biztosítania, a súlyos törvénysértést súlyosan büntetnie kell, és meg kell védenie minden polgárt a törvénysértőktől. Kiknek a legfontosabb belátni ezt? Nyilván azoknak, akik súlyosan megsértették a törvényt, és ezért az állam rabjai. Mit tehet evégett az állam? Példát mutat nekik a törvényesség tiszteletéből és védelméből. És mit tesz (szinte valamennyi) állam? Az ellenkezőjét.
És nemcsak az „illiberális” államok, hanem a liberálisok is. A börtönnel mint intézménnyel alapvető problémák vannak még a legfejlettebb demokráciákban is. Mindenki természetesnek veszi, hogy a bűnügyi filmekben a bűn üldözői azt ecsetelik a letartóztatás lehetőségével zsarolván, hogy mi mindennek lesznek kitéve a delikvensek odabent. Annak, hogy büntetlenül bűncselekményeket követnek el ellenük, és ez ellen védtelenebbek lesznek az állam kebelén, mint bárhol másutt.
Például: ha valaki a börtönön kívül megerőszakol valakit, az állam börtönbe zárja érte. Ha a börtönben, az állam felügyelete alatt erőszakol meg valakit, akkor az állam erről nem vesz tudomást. Hanem hallgatólagosan elfogadja. „Ami történt, romba döntötte az életemet. Régen szerettem volna beszélni erről, de nem volt kinek. Senki nem akarja tudni, senki nem akarja hallani ezeket a szörnyű dolgokat.” Ezt mondta egy megerőszakolt fiatalember. Egy brit. Egy másik brit is elmesélte, hogy rendszeresen megerőszakolták, emiatt orvosi ellátásra szorult, és, miként mások, ő sem mert feljelentést tenni, mert azt is rajta torolták volna meg, és a legkevésbé sem bízhatott benne, hogy a börtönőrök megvédik. A büntetés-végrehajtás reformjáért harcoló brit Howard Liga kutatása tárta fel ezeket a történeteket. Ezen a héten rendeztek egy konferenciát Szex a börtönben címmel Londonban. Próbálják megtörni azt a csendet, ami szörnyű gyakorlatot rejt szerte a világon.
