galéria megtekintése

Bőrkepor

10 komment


Megyesi Gusztáv

Szenzációs hírrel jelentkezünk a héten: a Magyar Élelmiszerkönyv módosítása értelmében ezután a májkrémnek legalább 25 százalék májat kell tartalmaznia, ­vége lesz a cudar időknek, amikor csak 10-12 százalék májat találtunk a konzervünkben. De említhettük volna a párizsit vagy a virslit is, ezekben az eddigi 40 százalék helyett minimum 51 százalék húsnak kell lennie, de igazi húsnak, nem ám a csontokról lefejtett, szakmai berkekben csak fehér takonynak nevezett szerves vegyületnek, amit eleddig színhúsként számoltak el.

Szívesen folytatnánk a sort, hogy együtt örvendjünk az olvasóval, micsoda reggeliknek nézünk ezután elébe, ám mi hálátlanok vagyunk, s erős fenntartással közeledünk a honi húsipar legtradicionálisabb termékeihez is. Hogy például miért májkrémebb az a májkrém, amelyben nem 15 százalék a májtartalom, hanem 25? Előttünk van egy közkedvelt májkrém összetétele: a szegedi üzem alumíniumdobozos, 104 forintba kerülő készítményében, amit háromnaponként szolgáltak fel kórházi tartózkodásunk alatt vacsorára egy fél zsemlyével, az ivóvíz mellett 12 százalék sertésmáj, gyártási szalonna, búzaliszt, sertéscsontokról levakart hús, azaz fehér takony, szójaliszt, sertésbőrke, étkezési só, nátrium-nitrit, bőrkepor és őrölt mustármag található.

Amivel kapcsolatban most joggal vethetnénk fel, hogy honnét a bátorság egy 25 százalék májtartalmú pasztát ­májkrémnek nevezni, a Reggeli ital nevű műtej mintájára miért nem hívják Reggeli krémnek, s hogy ezen a fronton miért nincsenek Németh Szilárd-féle rezsibiztosszerű figurák, akik kíméletlenül lecsapnak, ám mi most nem a májtartalmat firtatjuk, hanem hogy mi ­lehet a baj bőrkevonalon. Eddig ugyanis a bőrke önmagában, önnön darált változata nélkül volt alkotórésze a hazai hústermékeknek, sőt bőrsajtként főételként is sokak asztalára került, ám valószínűleg ennek a minősége is romlott, ezért kell mellé még bőrkeport is adni. Igaz, ami a fehér takonyt illeti, egy másik szegedi májkrém a sertéscsontról lefejtett fehér takony mellett már csirkecsontról lenyesett váladékot is tartalmaz, cserébe viszont 25 százalék a májtartalma.

 

Az olvasó nyilván észrevette, hogy noha a sonkára és a kolbászfélékre is szigorúbb paramétereket írtak elő, a ­szalámiba és a parasztkolbászba például nem szabad rágó- vagy rekeszizmot darálni, ezekkel a termékekkel azonban nem foglalkozunk.

Ennek az az oka, hogy a sonka és a szalámi egyre inkább luxuscikknek számít a széles néprétegekben, másrészt teljesen fölösleges ismerni az összetételüket. Pár évvel ezelőtt olvastuk a Pick téliszalámiról, hogy mivel Magyarországon kétszer annyi disznóhús fogy, mint amennyit az ágazat ad, ezáltal az ősi receptet megtagadva még a Pick téliszalámiba is időnként német fagyasztott sertéshús kerül. Ezen akkor nagyon fel volt háborodva mindenki, holott összesen nincs száz ember az országban, aki észreveszi az efféle változást, de még azt sem, hogy a májkonzervben immáron több a máj. Sokan vissza fogják még sírni a máj nélküli májkrémet, mert több májjal drágább lesz, s el tudjuk képzelni, hogy inkább az olcsóbb importmájkonzerveket fogja enni az ország, főleg ha Na-glutamáttal még meg is van bolondítva.

Egyébiránt tavaly nagyanyánk receptje alapján fogtunk egy kiló májat, sertészsírban konfitáltuk, sóztuk, rozmaringgal, majoránnával fűszereztük, majd összemixeltük, s elneveztük májkrémnek. Kisiskolás, menzához szokott unokánk annak rendje és módja szerint köpte ki; igaz, se ízfokozó, se csirkecsontkaparék, de még csak bőrkepor se volt benne.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.