– Különben is, a magyar borszabvány előírásainak minden paraméterében megfelel – mondja Somogyi László. Frittmann János soltvadkerti borász, a Kunsági Borvidék elnöke, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) alelnöke hozzáteszi: megnézték a szőlőárakat Olaszországban az elmúlt három évben. Ugyanannyiért, átlag 80-100 forintért termeltek meg egy kiló szőlőt, mint Magyarországon. Egy kiló szőlőből háromnegyed liter bor készülhet – vagyis semmiképpen sem stimmel, hogy a szőlő ára határozná meg a bor árát. Az Agrárszektor.hu című szakmai portál Nálunk tovább hamisítják a hamisított olasz borokat címmel írt a folyamatról.
|
A magyar bortermelők védelme cseppet sem egyszerű az egységes Európában
Kurucz Árpád / Népszabadság |
Frittman János hozzáteszi: a magyar laboratóriumok nem képesek olyan analitikai adatokat mérni, amelyekkel bizonyítani lehetne, hogy az importfolyóbor nem felel meg az európai uniós előírásoknak. Az is nehezen fogható meg, hogy „tovább hamisítanák” az olasz bort. Általában az áruházláncokban, kétliteres PET palackokban árulják ezt az italt. Származási helyként az Európai Unió van rajtuk feltüntetve – forma szerint ez is szabályos. Az olasz borhoz magyar bort is keverhetnek, az úgynevezett uniós házasítás szabályai ezt is lehetővé teszik.
 |
Lehoczky Ferenc
Banczik Róbert |
Font Sándor, a térség országgyűlési képviselője, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának korábbi elnöke ezt még kiegészíti azzal: utána néztek, hogy az Eurostat adatai szerint, amelyeket az olasz szakhatóságok szolgáltatnak, kétszer annyi olcsó bort exportáltak Magyarországra, mint amennyit a KSH ugyanarra az időszakra importként feltüntetett. Vagyis, vonja le a következtetést, nemcsak irreálisan olcsó italt hoztak be bor címén, hanem vélhetően legalább a felét számla nélkül.
Nem lehet biztosan tudni, mennyi ilyen ital érkezett. A legalsó érték a KSH szerint 300 ezer hektoliter, az Agrárszektor.hu ismer olyan szakértőt, aki egymillió hektoliterről beszél. Frittmann János szerint 500-600 ezer hektoliter körül lehet a reális mennyiség. Ez az évi hárommillió hektoliteres magyar piacnak a 18-20 százaléka.
Mindenki gyanúsnak találja, hogy az olasz bor rendelésekor előre meg lehet határozni, mennyi legyen az alkoholfoka. Gyanú fölött álló esetekben ezt a természet határozza meg. Az is különös, hogy a napfényes Itáliában, ahol különösen édesek a mustok, ilyen sok 9,5 alkoholfokos bor terem – ez 13-14 mustfoknak felel meg, olyan savanyú szőlőt pedig megerjeszteni sem könnyű.
|
Hogyan lehet a bor olcsóbb, mint az előállításához szükséges mennyiségű szőlő ára?
Max Rossi / Reuters |
Zsikla Győző egykori kisgazda országgyűlési képviselő a soltvadkerti képviselő-testület ülésén tartott egy prezentációt, hogyan lehet tablettás bort készíteni. Az erről készült filmet feltette a blogjára, a fővárosi média egy része pedig azzal az előítéletes tálalással dolgozta fel, hogy lám, az „arany háromszögben” újra pancsolják a bort. Ez a megközelítés éppen az olyan borászoknak okoz kárt, mint Frittmann, akik nagyon sokat tettek azért, hogy az alföldi borok minőségét az elit borvidékekéhez emeljék.
Lehoczki Ferenc azt szeretné, ha arról is értesülne a közvélemény, hogy például a Font vagy a Frittmann borászat fajtái franciaországi versenyekről is érmekkel térnek haza, és hogy a kiváló borászok csodát tesznek. Ma némelyik kövidinka friss, ízes, illatos borköltemény – miközben sokaknak még mindig az jut eszébe róla, hogy valami savanyú kocsisbor. Bár nem feltétlenül van úgy minden, ahogyan Zsikla Győző a YouTube-on bemutatja, de a problémára ráirányította a figyelmet.
Vélhetően azért nem mutatják ki a kevésbé fejlett laborok a manipulációt, mert természetes anyagot használnak: a gyümölcs- és mustsűrítmények során elválasztott, úgynevezett sejtvizet
Font Sándor szerint az olaszok most XXI. századi technikával valószínűleg molekulákra szedik, majd újra összerakják a bor alkotóelemeit. Azok a szőlőtermelő nagyüzemek, ahonnét ez a folyadék származik, valaha lepárlásra termeltek – amíg az Európai Unió erre busás agrártámogatást adott.
 |
Somogyi László
Banczik Róbert |
Amikor ez a támogatás megszűnt, akkor meg arra adtak támogatást, hogy kivágják a szőlőt. Olaszországban és Spanyolországban sokat kivágtak, de még mindig sok maradt. Vélhetően azért nem mutatják ki a kevésbé fejlett laborok a manipulációt, mert természetes anyagot használnak: a gyümölcs- és mustsűrítmények során elválasztott, úgynevezett sejtvizet. A mustsűrítmény voltaképpen cukor – ezek adagolásával be lehet állítani a folyadék alkoholfokát. Nem véletlenül éppen 9,5 százalékra állítják: az a legalacsonyabb, amelyet az Európai Unió még borként elismer.
Magyarországon az 1970-es években 240 ezer hektáron termeltek szőlőt. Ebből a rendszerváltozás idejére 130 ezer hektár maradt – annak is kivágták a felét az elmúlt 25 évben. Jelenleg 63 ezer hektár a teljes magyar szőlőterület – jobban-rosszabbul körülbelül ugyanennyi családot is tart el.
A közel nyolcezer lakosú Soltvadkerten azonban ugyanakkora területen termelnek szőlőt, mint az 1970-es években, hangsúlyozza Lehoczki Ferenc polgármester. Ennek – a hagyományokon túl – az lehet az oka, hogy ezen a homokföldön más kultúra nem adna ennyi bevételt. A szőlőtermelésnek sok a kockázata: az utolsó öt évből mindössze kettő volt, amikor reményteljes volt a szüret: 2011 és 2013. 2010-ben belvíz, 2012-ben a fagy tette tönkre az ültetvényeket. A jobb évek nyereségének a rosszabbak veszteségét is ki kellene egyenlíteni.
|
Az olasz borromantikához a magyar termelőket veszélyeztető importnak semmi köze
Paolo Bona / Reuters |
Frittmann János azt mondja: a borpiac legnagyobb szegmense az alsó kategória. Ha egy szőlőtermelő ország nem képes a saját piacát ellenőrzés alatt tartani, arra rámehet az egész ágazat és a belőle élők megélhetése. Az olasz borimport Magyarországon nemcsak az alföldi termelőket érinti, hanem szinte minden borvidék szőlőtermelőit. Tokaj-Hegyaljáról, Eger és Gyöngyös környékéről, sőt a Balaton-felvidékről is jelentős szőlőmennyiségeket vásárolnak fel az alföldi borászatok. De csak addig, ameddig máshonnan nem jutnak olcsóbb borhoz.
Ha az augusztus végén kezdődő szüretig nem sikerül gátat vetni a gyanúsan olcsó borféle importjának, akkor félő, hogy a termelők nem tudják eladni a szőlőt
Somogyi László szőlősgazda levezeti, hogyan működik az olcsó borok piaca. A legnagyobb mennyiséget az áruházláncok adják el. Ők megversenyeztetik a beszállító borászatokat – a gyilkos árversenyben az nyer, aki a legmélyebben ígér a többiek alá. Először tehát a piacot osztják fel, és utána vásárolnak – a kialakult árnak és a megszerzett mennyiségnek megfelelő mennyiségű – szőlőt vagy bort.
 |
| Banczik Róbert |
Somogyi idézi az egyik ilyen importtal is foglalkozó borászat vezetőjét, aki 2013-ban Soltvadkerten 90-120 forintot adott egy kiló szőlőért. Ebből egy liter bort 170-180 forint alatt nem lehet készíteni – tehát a hazai szőlőből készült bort nem lehet 280 forintért odaadni kétliteres PET palackban. Ha a borászatnak maradt volna készleten a tavalyi borból, ebből több százmillió forintos vesztesége keletkezett volna.
Mindez a másik oldalról úgy néz ki, hogy aki az olasz lőrét importálja, az úgy tesz szert több százmilliós haszonra, hogy cserben hagyja a hazai termelőt.
A gyanús olasz és spanyol borexport nemcsak a magyar szőlőtermelőknek okoz problémát, hanem Németországnak és Ausztriának is.
– Meg kell állítani, hogy két dél-európai ország borászatai egész Európában sakkban tartsák a szakmát – mondja Frittmann János. Font Sándor hozzáteszi: nagyon érdekes, hogy Csehország és Franciaország valahogyan fel tudja tartóztatni ezt a borszerű déli folyadékot. Elvileg az uniós tagországok szakmaközi szervezetei ágazaton belül megoldhatnák ezt a problémát. De egyrészt a HNT-t még nem ismerték el szakmaközi szervezetnek, másrészt egyáltalán nem biztos, hogy az egyes tagországok szakmai szervezetei a tisztességes verseny követelményeit előbbre valónak tartják, mint a nemzeti érdekeket.
Az olasz szervezet például még sohasem válaszolt arra a kérdésre, hogyan ismerhet el bornak olyan folyadékot, amely kevesebbe kerül, mint a szőlő, amelyből készült. Arra sem, hogy otthon is engedélyezi-e a forgalmazását. És az is lehet, hogy a francia meg a cseh hatóságok nem feltétlenül eurokonform eszközökkel tartják távol piacuktól az olcsó borszerűséget, ezért nem is szívesen nyilatkoznának róla.
|
Frittmann János
Banczik Róbert |
Magyarországon mindenesetre tanácskozást tartottak minden szóba jöhető szereplő – többek között a HNT, a Földművelésügyi Minisztérium, a Fogyasztóvédelmi Hatóság és a NAV szakértői. Ha ugyanis az augusztus végén kezdődő szüretig nem sikerül gátat vetni a gyanúsan olcsó borféle importjának, akkor félő, hogy a termelők nem tudják eladni a szőlőt. Márpedig a megmaradt ültetvények kiváló állapotban vannak, zömüket európai uniós támogatással telepítették – tíz évig nem is lehet kivágni őket.
Az asztali borok döntő részét Nyugat-Európában szövetkezeti borászatok állítják elő. Nálunk is erre volna szükség – mondja Frittmann
A szőlőtermelő területek is koncentrálódnak, olyan fajták kerülnek túlsúlyba, amelyek kézimunka- és vegyszerigénye kisebb, kevésbé érzékenyek a fagyra, és bár kevésbé jó ízűek, de nagyobb hozamot adnak. Így szorul vissza az ezerjó, és már némiképpen a cserszegi fűszeres is, és kerül előtérbe a Bianca. Változott a helyzet a romániai vendégmunkások ügyében is: kevesebb munkáskéz kell, és a helyi romák több brigádban is dolgoznak a szőlőtáblákon.
Kérdés, hogy mit tehetnek a magyar hatóságok a hazai szőlő védelme érdekében. Kiss Eliza, a Földművelésügyi Minisztérium miniszteri biztosa például május 25-én, az MTI-nek adott nyilatkozatában kilátásba helyezte, hogy regisztrációs díjat vezetnek be az olasz importból származó borokra.
Font Sándor szerint a regisztrációs díj nem megoldás, mert ha csak az olasz borra vetik ki, az vám jellegű intézkedésnek számítana, amit az unió egységes piacán nem lehet alkalmazni. Vagyis, regisztrációs díjat csak úgy lehetne bevezetni, ha a hazai borokra ugyanannyi ilyen közterhet kellene fizetni. Font szerint az új kormány megalakulásáig konkrét döntéseket nem lehetett hozni, de a szakmai tanácskozáson felmerült ötletek csoportos alkalmazása eredményt hozhat – még a szüret megkezdése előtt.
Font Sándor nem akar beszélni a részletekről, de annyit elmond: a HNT-nek nagyon erős ellenőrzési jogosítványokat adott a hegyközségi törvény. Lehetne szigorítani a borszabványon – a nemzeti szabályozás lehet szigorúbb, mint az uniós – csak mindenkire kell vonatkoznia. Lehetne változtatni a házasítási arányokon – például azt mondani, hogy csak úgy lehet házasítani, ha a keverék legalább 75 százalék magyar bort tartalmaz. Az viszont nem jöhet szóba, hogy az áruházláncokat tegyük ellenérdekeltté, vagy felelőssé: a tőke nem ismer érzelmeket, csak profitot. Ők az európai jog szerint minden felelősséget a termék forgalomba hozójára háríthatnak. Az a 24-26 hazai borászat pedig, amelyik olasz bort hoz be, egymást kergeti bele az árcsökkentésbe.
Frittmann János szerint az asztali borok döntő részét Nyugat-Európában szövetkezeti borászatok állítják elő. Nálunk is erre volna szükség: a szőlőt minden család maga termeli, de a borászat közös, és a termelők tulajdonában van, az ő érdekeiket érvényesíti. Somogyi László szerint azonban ezt a lehetőséget elszalasztották az 1990-es évek elejének ostoba privatizációi. 2000-ben a jövedéki törvény miatt nagyon sok család felhagyott a házi borászkodással. A törvény megjelenésekor 768 „adóraktár”, azaz szabályosan felszerelt pince volt Soltvadkerten – mára 50-nél kevesebb maradt.
– Soltvadkerten 1939-ben épült az első állami pince – azért, hogy a borfelesleget ott tárolják – mondja Somogyi László. – A rendszerváltás után a nagyüzemi pincéket oda kellett volna adni az önkormányzatoknak – ők a köz hasznára üzemeltették volna. De ezen már túl vagyunk – zöldmezős szövetkezeti beruházásokat azért nem érdemes létre hozni, mert kifizethetetlen adósságot akasztana a tulajdonosok nyakába. Az én gazdaságomat átveszi a fiam. Kérdeztem tőle: csináljunk-e újra borászatot, vagy foglalkozzunk szőlőtermeléssel? Azt felelte, igaz, hogy ha elszűrnénk a bort, akkor nem kellene azonnal odaadni annyiért, amennyit kínálnak érte. De ez nem igazi menekülési útvonal: a bort is annak kellene eladnunk, akinek a szőlőt.
Felvetem, hogy ha kötelező lenne ráírni, hogy ez olasz bor, az talán elriasztaná a vásárlókat. Somogyi László elismeri, hogy más országokban erőteljesebb a „fogyasztási nacionalizmus”, az osztrákok maguktól is osztrák bort vesznek, még ha drágább is. – Azt, hogy ne az árat nézzék, nem lehet elvárni egy olyan országban, ahol a családok közel fele nem tud minden nap elég kaját adni a gyerekeinek. A szőlőtermelőkön csak az segít, ha sikerül elérni, hogy a magyar piacon is bor versenyezzen a borral.
