Amint kicsikét megkaparjuk a gazdasági beszámolókat, utánaszámolunk, egyszerűsítjük az egyenletek két oldalát, mindig érthető dolgok sejlenek fel. Ezekről meg már szinte leugranak a sok görög betűből álló álcák. És akkor ott áll az ember előtt a mag, pőrén, oly érthetően, hogy érthetőbb már nem is lehetne. Hogy például: de hisz ezek lopnak! Ezek nejlonzacskóban hordják a pártirodára meg még ahova kell a milliárdokat!
Barátunk szinte figyelmeztetett a maga módján: ez így volt, így van és így is marad. Nincs erő, ami megtörje. Sajnos minél magasabb szinten hasznosul a tudás és az intelligencia, az annál inkább valamiféle nagybani csalás elkendőzésére is szolgál. A közéleti szereplőknek ezért nem érdekük érthető és igaz kijelentéseket tenni.
Ez az elv korunk sötét energiaüzelmeire hatványozottan igaz. Legyen szó akár a paksi bővítésről, akár Garancsi üzleteiről, a magyarázók rendszeresen visszaélnek azzal, hogy a kérdezők náluk mindig értelemszerűen kevésbé látják át az általuk kiötölt rendszereket. Akkor pedig ugyebár mi okból merészelnek itt eme bonyolult és tudományos ügyek kapcsán kérdezősködni. Ha kell, állításaik alátámasztására bármikor leakasztanak egy-egy anyagában független elemzőt vagy kaporszakállú tudóst, nem kerül az semmibe. Igazuk van: senki nem ér, nem érhet fel a mutyik kidolgozóinak szintjére.
És valahogy mégse megy ez hitelesen. Mert akármennyire is összetett, elbonyolított rendszerekről van szó, valahogy mindig kilóg egy-egy lóláb vagy ördögfarok. Lehet, hogy a válaszolónak van pár közgazdasági vagy PR-díja, néhány Google-kereséssel mégis megállapítható, hogy hazudik, mismásol, elhallgat és csúsztat.
Fura módon ugyanide sorolható, ha Németh Szilárd fideszes rezsibiztos Misi bácsi IX. emeleti panellakásában a falra vetített grafikonra mutatva bejelenti, hogy az eurobürokraták lopnak. Ennek az égvilágon semmihez semmi köze, nem következik semmiből és nem mutat sehová, csak közérthető. És mégis rímel a vajákos szakértőre. Mert ez is csak a lopás elfedésére szolgál.
