Magyarországon új korszak nyílt egy korszaknyitó mű történetében. A bolygó hollandi kortárs műként támadt föl a Müpában. Kivésték a ma emberétől elidegenedett romantikus mítoszból, átemelték a mi tömegkommunikációs-celebes, profán mitológiánkba, és beleépítették e világi bajaink, bűneink, gyarlóságaink, fájdalmaink világába. Tökéletes következetességgel, zseniális ötletekkel, díszlettel, koreográfiával, színészi-énekesi teljesítményekkel.
Ez a revelatív előadás sokkal inkább a miénk lehetne, mint amennyire lehet. Ez Kovalik Balázs és Fischer Ádám Hollandija. Mindketten kulturális alapintézményünk, a Magyar Állami Operaház vezetői közé tartoztak egykoron. Már öt évvel ezelőtt be akarták mutatni az operaházzal koprodukcióban a Hollandit. „Már ki volt tűzve az előadás, de aztán az Operánál gyökeres változások történtek, és a terv kútba esett” – mondja Fischer Ádám.
Nem sok hely van a világon Bayreuthon kívül, ahol olyan minőségben adatik elő Wagner, mint nyaranta a Wagner-napokon a Müpában. Fischer Ádám közös előadások sorozatát tervezte az operaházzal. Az azonban más minőségű emberek uralma alá került. A jelenlegi rezsimkompatibilis igazgató „azt szokta mondani, hogy aki valóban operát akar látni, annak az Andrássy útra kell menni, nem pedig a Művészetek Palotájába félig szcenírozott előadást nézni”. Akinek nem valódi opera, amit 2006 óta a Wagner-napokon láthat, annak nem opera-, hanem zálogházat kellene igazgatnia. Aki pedig a főigazgatónak ezt a kijelentését kajánul beidézte a Fischer Ádámmal készített, fent idézett interjújában, és aki a Hollandi műsorfüzetének a bevezetőjét írta, nem épp a „szoclib bagázs” szekértolója. Hanem Orbán egykori kultuszminisztere, Rockenbauer Zoltán, aki a meggyalázott közmédia kulturális főszerkesztőjeként egészen 2012 végéig tolta Orbánék szekerét, és csak akkor lett neki is elege az egészből.
