Előkelő helyen sorakoznak itt is a féldecis kiszerelésű kevertek, pálinkák és rumok, tíz centivel közelebb vannak a vásárlótérhez, mint a kiflik vagy a tejek, és sokkal-sokkal közelebb, mint a paprikával töltött olajbogyók vagy a szardellapaszták. Utóbbiak nincsenek is. Ha valaki errefelé igazi körözöttet akarna enni, vagy épp a zelleres remuládhoz passzintaná a halas-sós ízt, kénytelen lenne Miskolcig utazni a legközelebbi hipermarketig. Kivéve persze vasárnap.
De ne lázítsunk e helyütt, az Úr hetedik napján az Onga–Hernádkak–Gesztely háromszögben is kultúrával töltődik majd fel a nép, afelől semmi kétségünk. A bolt előterében e szemléletváltás jegyében már most olvasható kis papírfecniken, melyik térségi big band nyom koncertet az iskola aulájában, s mely műkedvelő amatőr színházi csoportok lépnek fel hamarosan ugyanott. De háromdés műszempillát is felrak a helyi kozmetikus. Már csak a mozgó könyvtárnak kellene olykor errefelé is kanyarodni, hogy úgy érezzük: új embertípus születhet.
Előttünk a sorban azonban még egy régi, barna kendős asszony áll. Botra támaszkodik, a szemüvege szódásszifonnyi vastag. A puli az övé, azért ugat befelé oly cafatul minden résvillanáskor.
Egy kiló kenyeret kér. Kopott fekete műbőr pénztárcát szorongat a kezében, hol egyik, hol másik rekeszt nézegeti. Csendben állunk mögötte, ha lenne márciusi légy, hallanánk a zümmögését.
– Adjon még egy pár kolbászt. Hozzá egy tubus mustárt és egy üveg savanyú uborkát. Májpástétom van-e? Nem baj, ha nem liba, kacsa is jó lesz – mondja.
A boltos nem mozdul.
– Aztán olyan jó kis konyakmeggy, tudja, amelyik nem rögtön roppan szét a szájban, van-e? Jó lenne mogyorós csoki is, de azt már nem tudom úgy megrágni.
A boltos még mindig csak áll.
– Vagy francia krémes? Régen szokott lenni, jó sok tejszínhabbal a tetején, meg minyon, jaj, istenem, a puncsos minyon, az volt a kedvencem. – Majd mintha csak véletlenül tenné, belenéz a pénztárcájába.
– Hát a papírpénzt meg nem otthon hagytam! – morran fel. – Hiába, az én koromban már… Na, majd délután visszajövök megint a kutyával, addig meg csak a kenyeret viszem haza – mondja a boltosnak. Amaz azt feleli, jó lesz. Csak aztán el ne felejtse, hogy ma is négykor zárnak, mint rendesen.
