Boldogok-e a hatalmasok? Vagy a gazdagok? Nálunk biztosan nem. Orbán Viktor azóta aggódott, amióta elvesztette a 2002-es választást, hogy mikor jut megint hatalomra. Még hatalomra sem jutott újra, már azt tervezte, mit tegyen, hogy nehogy elveszítsen még egy választást, mert hatalom nélkül nagyon boldogtalan lenne. De vajon boldog-e Simicska Lajos? Aki szinte minden közbeszerzést megnyert a Közgéppel, hatalmas médiabirodalmat gründolt. Akinek egy ideig minden sikerült, ami a magyarok döntő többségének sohasem sikerül. Volt-e vajon olyan nap, amikor gyermeki önfeledtséggel szánkózott Ausztriában, és nem azon törte a fejét, hogy aznap milyen állami és uniós pénzeket lehetne lenyúlni?
Úgy tűnt, mintha ezek a gazdag és nagy hatalmú emberek kellő társadalmi tőkével is rendelkeztek volna. Barátok voltak. Azt lehetett hinni, hogy ha mindenki mást legázolnak, félrevezetnek is, egymásban legalább megbízhatnak. Egymásnak vethetik a hátukat. Az egymásnak adott szavuk szent. Aztán egy szép pénteki napon Orbánból négybetűs szitokszó lett, azóta pedig országszerte folyik a simicskátlanítás. Akármerre néz az ember, még egy becsődölt szegedi távhőszolgáltató engedélyének visszavonásában is az Orbán–Simicska-háború mellékhadszíntere sejlik föl. Milyen kicsi lett mindkettő, mióta láthatóvá vált, hogy egymással is hogyan viselkednek! Lázár és Rogán, Szijjártó és Tarsoly Csaba – így működnek együtt a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.
Boldog-e vajon Hoffmann Rózsa? Vajon mennyi része van az ő példájuknak abban, hogy Magyarország a 104. helyen áll a világ boldogságlistáján? Vagyis a boldogtalanok közé tartozunk. Csak az egyszerűség kedvéért mondanak boldogságot – az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága valójában jóllétet mér. Nagyon sok és részletes összetevője van annak – de a legtöbb ország boldogságmutatója a biztonságtól, az igazságosságtól, a személyes ügyek eldöntésének szabadságától és attól függ, javul-e, vagy romlik a helyzet. Hogyan lenne biztonsága a „keményen dolgozó kisembernek”, amikor Simicska Lajosnak sincs? Ahol az ország meghatározó emberei így viselkednek egymással, csoda-e, ha hat órát fizet munkásának a vállalkozó, és tízet dolgoztat vele?
