Hétfőn arra ébredek, hogy Bayer Zsolt meghirdette: aki csak teheti, vásároljon a CBA-ban. Ahhoz, hogy ez hír legyen, előtte sokaknak kellett csatlakozniuk a CBA-lánc elleni bojkotthoz.
A jelenséget társadalmi torzulásnak nevezni enyhe kifejezés. Visszafogott szó az „átpolitizáltság” is, de ettől még létezik, virul, lám, mozgalmak születnek belőle. Kevésbé abnormális országokban a polgár abba a boltba jár, amelyik közel van a lakásához, amelynek szereti az áruit és eladóit, barátságosnak tartja árait. Viszont nem megy be oda, ahol egyszer büdös húst, savanyú tejet kapott, tojnak a szavatossági időre, piszkos a kő, hányavetin beszél vele az eladó. Ahol nem találja meg azt, amit keres.
Ezeken a közhelyes kritériumokon nem lép túl az ember, ha van esze, ha ad a kényelmére. Szülőhazámban azonban jól meg kell gondolni, hogy mit teszek a magamhoz veendő élelmiszerek ügyében. Nem színlelhetek érdektelenséget, vétek a tájékozatlanság, ezért alaposan ki kell ismernem az üzletláncok tulajdonosainak politikai hovatartozását, sőt adott esetben még számviteli trükkjeit is. Fotó készül egy CBA-iroda parkolójában álló luxusautóról, hogy háborodjak fel, miközben elképzelem a német háziasszonyt, ahogy az Aldit birtokló család kocsiparkját veszi számba.
