Én kérek elnézést. Az oktatásügy érintettjeinek nevében. Ugyan erre nem hatalmazott fel senki, de érintett szülőként, érintett pedagógusként, érintett óraadó egyetemi oktatóként, a köznevelés területén tevékenykedő érintett civil szervezeti aktivistaként, a jövőért aggódó érintett állampolgárként feljogosítva érzem magamat, hogy elnézést kérjek.
Ez a fordulat a közbeszédben akkor kerül elő, amikor valaki kapitális ostobaságot követ el, ezt nem ismeri el, s akikre vonatkozik az ostobaság, ők kérnek elnézést. Ja, bocs, akkor én vagyok a hülye.
Az Orbán-kormány 2011 óta folyamatosan sorvasztja, pusztítja az oktatás rendszerét. Az általános alapképzést is, a középfokú képzést is, benne a szakképzést különösen, a felsőoktatást is, a felnőttképzést is. Unalomig mondjuk sokan –e lap hasábjain is –, ebből baj lesz. Már ismételni is szégyen a konkrétumokat. Senki nem foglalkozik ezekkel. A szakemberek jajkiáltása visszhangtalan a közéletben, kollégáink legyintenek, beletörődnek a megváltoztathatatlannak látszóba, igyekeznek kedvezőbb pozíciót szerezni a „szép új világban”, a többség csendben drukkol, hogy egy marék üveggyönggyel többet kapjon hallgatásáért,még a protestáló pedagógusok közül is van, aki beáll a rendszer csiszolásába, a vészhelyzetet elemző racionális érvek el sem jutnak a döntéshozókig.
