Blokk

Csakhogy az ilyen pénz valójában drog: államtól való függőséget okoz. Bármilyen programot, fejlesztést indítanak el e sportágakban, mindig attól kell tartaniuk, hogy fönt valami megváltozik, és a támogatástól hipp-hopp elesnek. Lényegében az állam, a kormány vagy éppen a kormányfő vazallusaivá válnak a sportvezetők, akiknek a legfőbb dolguk ebben a rendszerben a kijárás, az állami pénz megszerzése.

Csoda-e, ha a sportági szövetségek, klubok élén minden korábbinál több politikust, pártembert látni? Akiknek gyakran az égvilágon semmi közük nincs e sportágakhoz, sőt normális esetben a sportmúltjuk révén a közelébe sem kerülhetnének a vezető posztoknak. De ha nem ilyen embert választ egy sportág közössége az első emberének, akkor ebben a szisztémában azt kockáztatja, hogy nem kap pénzt, vagy hátrasorolódik a támogatási listán.

Ha viszont az államnál beüt a córesz, akkor már ez is kevés, jön a megszorítás. Minden fejlesztésnek, így a sportfejlesztésnek is a kiszámíthatatlanság a legnagyobb ellensége. Az államnak akkor érdemes bármilyen programot elindítania, ha biztos abban, hogy folyamatosan tud rá pénzt adni. Az állami pénzek odaítélésekor emellett tudni kell súlyozni a célok társadalmi fontossága között. Tetszik vagy sem, amíg a magyar kórházakban nem tudnak párnát és evőeszközt adni a betegeknek, addig például soha ki nem használható stadionok építésére nem szabad pénzt költeni.

Mindannyian szeretünk örülni a sportsikereinknek, de ennek nem lehet az az ára, hogy az állam képtelen ellátni a legalapvetőbb feladatait. Nagyon szomorú, de ma az lenne a közérdek, hogy a cégek a társasági adójukból kórházi párnát és evőeszközt vegyenek. Igaz, ezzel nem lehet villogni, mint a sportsikerekkel. Ahogyan a sportszövetségeket is csak akkor lehet gálánsan pluszmilliárdokkal megdobni, ha ennek tartósan megvan a költségvetési alapja.

Mert rosszul működik az az ország, ahol állami pénzből támogatott olimpiai bajnok viszi be a WC-papírt a kórházba a családtagjának.