Blatter hazaárusai

Pedig nem. A FIFA ugyanis a romlottság emblémája. Mesélhetjük hosszan, hogy a vezetők miként kaszinóztak a közvetítési és marketingszerződésekkel, hogyan árusították a vb rendezési jogait, mintha a sajátjuk lenne, miként reagáltak arra, hogy kiderült, Katarban lényegében rabszolgaként tartanak a stadionok építésén dolgozó embereket, akiknek agyondolgoztatása, tömeges halála hozzávetőleg annyira rendíti meg őket, amennyire radikális vegetáriánust a velős pacal társadalmi megítélésének romlása.

Ez a szervezet bemutatta, miként ejthet foglyul egy szűk csoport egy komplett sportágat, ha jól játszik a szabályokkal, alkalmazza a hatalomtechnikai manővereket, s elhiteti: érinthetetlen. Lényegében felfoghatatlan, hogy a kevés szuperhatalom egyike, a futballvilág eltűri, hogy cellában tartsák. Hogy megfosztották mindentől, aminek óriási társadalmi hatását köszönheti. Hogy maszekban fejhető tehénné varázsolták.

Ez már csak azért is szomorú, mert a FIFA azon kevés vállalat egyike, amelyik megengedhetné magának, hogy értékvezérelten politizáljon. Üzenhetne hozzáférést, mutathatná, hogy nem engedi kizsákmányolni a szerencsétlen arénaépítő melósokat, engedhetné érvényesülni a kisvállalkozásokat ott, ahol éppen vb-t rendez, és például nem küldené a rendezvényt olyan országba, ahol büntetik a homoszexualitást. Nincs kockázat, mert a vb-nek nincs konkurenciája: a termék mindenképp sikeres.

Ám elengedtek mindent, ami fontos, és csak a privát pénzükre figyeltek, meneteltek előre. Egészen a bukásig. Amelynek kiteljesedéséhez, a majdani kataklizmához nagyon kellett Blatter újraválasztása. Hogy végre mindenki megértse: elárulták a hazáját. A futball ugyanis nagyon sokak otthona. Még így is.