Van megoldás. Az USA által hivatkozott elnöki rendelkezés (2004. évi 7750-es proklamáció) ugyanis világossá teszi, hogy a tilalom közhivatalnokokat érint, esetleg hozzátartozóikkal együtt, de rájuk tekintettel. Azok is tiltólistára kerülhetnek, akik korrumpálják vagy csupán megvesztegetni akarják őket. Közéleti szereplőkről van szó, akik a kellemetlen tényállításokat kötelesek elviselni, ha pedig elszenvedői a csúszópénz-átadási kísérletnek (befejezett bűncselekmény nem lehet, hiszen akkor ők is gyanúsítottak lennének), akkor ebből az okból kellene megnevezni az érintetteket.
Elismerem persze, hogy ehhez még valamire szükség volna. A büntetőeljárás megindítására. A magyar törvény szerint ugyanis megalapozott gyanú fennállásakor az kötelező az érintett személyekkel szemben. Az Egyesült Államok nagykövetsége szerint hiteles információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az illetők korrupciós cselekményekben vesznek (így, jelen időben!) részt vagy azokból hasznot húznak. Az ilyen magatartások pedig egyértelműen és nyilvánvalóan a büntetőtörvénybe ütköznek.
Ha még nem teljesen azonosítható a gyanúsítotti kör, akkor is meg kell indítani a nyomozást, egyelőre ismeretlen tettes ellen. Ennek során pedig viszonylag hamar el lehet jutni a terheltek bevonásáig. A „hiteles információ” csak azt jelentheti, hogy az egyszerű gyanú – amely Király Tibor professzor szerint 0-tól 50 százalékos elkövetési valószínűséget jelent – legalább fennáll. Az eljárás megindítása már ekkor is kötelező, a lehetséges tettesek megnevezése azonban nem. Tájékoztatás az ügyről azonban adható, sőt: helyes értelmezés mellett adandó.
Nyilvánvaló persze, hogy még ebben az utóbbi esetben is adatokra van szükség. A személyhez fűződő jogok védelme sem korlátozhatja, nem is korlátozza az Egyesült Államok kormányzatát, illetőleg annak tisztségviselőit a feljelentés megtételében. A nagykövetség 2014. október 18-i közleménye félreérthetetlenül rögzíti, hogy a két állam partner a korrupció elleni „zéró tolerancia” politikájában. Ezért nem tételezhető fel, hogy a nevek közreadásának a mellőzése egyben a magyar hatóságok tájékoztatásától való elzárkózást is jelenti.
Magyarország és az Egyesült Államok megállapodást kötött a bűncselekmények megelőzésében és az ellenük való küzdelemben való együttműködésről (2008. évi LXVI. törvény). Ebben a felek rögzítik, hogy az információk megosztása a kriminalitás elleni küzdelem lényeges eleme. Ezért törvényes keretek között akár megkeresés hiányában is átadhatják a bűncselekményre utaló személyes adatokat. Nehéz elképzelni, hogy az amerikaiak a hivatkozott proklamáció értelmében a nemzeti érdekeiket súlyosan sértő tevékenység miatt az érintetteket távol akarják tartani, miközben semmit nem tesznek – legalábbis a korrupció elleni küzdelemben zéró toleranciát hirdető magyar szervekkel együttműködve – azért, hogy a tevékenység megszűnjön.
Egy magyar tábornok esete jutott az eszembe, aki immár sokadik alkalommal autójával részegen egy villanyoszlop köré csavarodva maga hívta ki a rendőröket. Ők megkérdezték, hova vihetik haza. A válasz meglepő volt: „Nem mondom meg.”
De ha még ez az abszurd helyzet állna is fenn, akkor sem reménytelen a dolog. Amint említettem, bűncselekmény egyszerű gyanúja esetén is nyomozást kell indítani, amelynek során el lehet jutni a gyanúsítottak azonosításához. Az pedig szegénységi bizonyítvány volna, ha a magyar bűnüldöző hatóságok még mindig nem tudnák, hol kell vizsgálódni. Természetesen az érintetteknek is tájékoztatniuk kell az őket felügyelő személyeket és szerveket, ha a tevékenységükre, személyükre akár a gyanú halvány árnyéka is vetődik.
A közélet tisztaságához nem csupán a korrupció elleni harc tartozik hozzá. A bírói pártatlansággal kapcsolatban megállapították: az elfogultság látszata is sérti a fair eljárás követelményét. Szerintem ugyanez a helyzet, ha a korrupció ügyében ködösítünk. Akár van, akár nincs. A tisztesség megköveteli a nyílt beszédet. Amerikában és Magyarországon egyaránt.
A szerző ügyvéd
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
